A testem méretei alapján lassan igen csinos, saját gravitációs mezővel rendelkezem.

A gyerekeim számára mindenképpen, hiszen bárhová mozdulok a lakásban, pincsikutyát megszégyenítő tehetséggel kajtatnak utánam, bárhová. A konyha kiaknázhatatlanul sok lehetőséget rejt az önveszélyességre, ami egy 22 és egy lassan 9 hónaposnak első számú szempont. Mivel ketten vannak, a közveszély okozásának alapos gyanúja is fennáll - bravó, még egy nyomós érv a konyhalátogatásokra. Amit például egy 22 hós reggeli közben lepotyogtat az asztal alá, arra egy 9 hós vérszemet kapva boldogan cuppan rá a délutáni órákban. Ez egyrészt gáz, mert neki olyat még nem szabad, másrészt gázszor gáz, mivel a tilos kaját ráadásul félig bomló állapotában cuppantja be. 

Namármost: anya ménem takarít. Hát takarít, csak itt kérem, állandóan kéne! Elenyésző pillanatzavaraiban, amikor egyszer az életben nem figyel oda az anya, és elfelejt súrolni reggeli után, akkor tuti, zicher, száz, hogy ébredés után a 9 hós első dolga lesz feltérképezni a konyha kövét...
Ildikó (=védőnéni) szerint amúgyis túlzásba viszem a rendmániát, le kéne lazulnom.
Hát merek így???

A konyhában ezen kívül a leeső, forró és rossz helyen hagyott dolgok is képesek villámsebességgel "maguktól" működésbe lépni, de a mosogatni vágyó Cummancs egy szék segítségével háromegész kéttized másodperc alatt tud nem éppen "Csendes" Óceánt varázsolni a Tüskés utcai lakba. Földrajzi ismeretei itt nem állnak meg: a fürdőszobában a falból is képes vizet fakasztani, de a "mosdókagylóból helyre artézi kút" trükkjével vastapsot érdemelne a nagycirkuszban is.

Francius ehhez képest kisinas. Ám annál tanulékonyabb. Ő egyelőre a fregoli dőlési kapacitását vizsgálja, tudniillik, hogy a rácsimpaszkodás vajon meddig ön-, és mikortól közveszélyes tevékenység. Apa papucsának talpa egy igazi ínyenc jutalomfalatkája; minden nap kóstol is belőle rendesen, bárhová, de esküszöm, bárhová dugom el előle.

A fizika törvényei furák. A gravitációs mezőm ugyanis a lakásban már torziós ingával simán mérhető, azonban a lakást elhagyva megszűnik! Amint kilépünk az utcára, a remekbe szabott kalandor Cummancs nem felém, hanem pontosan az ellenkező irányba kezd el gyorsulni. Az udvaron a fűre kihelyezett Maszkimusz pedig szintén tőlem elfelé orientálódva halad, 9 hósokat alaposan megszégyenítő sebességgel. Az egyszülős séták emiatt egy időre ellehetetlenültek - sebaj, mivel így apa meg anya együtt is tölt el időt. Már ha éppen nem a lassan egyméteres fiacskát kergeti :)

Arra jutottam, hogy falon belül a gravitációs mezőm valószínűleg koncentrálódik, ez lehet az oka, és semmi más.
Az a lehetőség, hogy baromi uncsi vagyok, és rajtam kívül a szabadban minden más sokkal de millióval érdekesebb, bennem fel sem merül... :D