Kisfiacska akar. Ő lett az Ellenkező NEM.

Igen, ez a dackorszak. Most minden NEEEEM, azzal a bizonyos hangsúllyal. Neeeem, és máris indul a dobálás, bepörgés.

Gyakorlatilag én nem is kellek hozzá. A gyermek ugyanis magától üzemel. Általában így: 

- Megeszem a kavicsot. Nem szabad megenni a kavicsot. Neeeem! - és már működik is a hiszti. Időm sincs lereagálni, de így legalább, ha épp nem érek rá tiltakozni, moderálja magát, és elintézi egyedül.

Van, amit nem tud egymaga bonyolítani, például a délutáni alvást. Olyankor ugyanis egy vérre menő pelenkacsere után anya pakolja be a kiságyba, és olyankor illik jelen lenni az önnön akaratával történő küzdelemnél. A mese segít/ene, csakhogy: "- Botkó, elmesélem a Mehemedet! - Nem. - A Bóbitát? - Nem. - Az A part alatt-ot? - Neeem."
Itt véget nem érő ámokfutás jön az összes ismert mese címének felsorolásával, a Cummancs pedig random választja ki, melyik mehet.

Vagy a fürdetésnél. Érzi ugyanis, hogy alvás közeleg, és ez micsoda kitűnő lehetőség az ellenkezésre! A vetkőzéstől kezdve a fürdőkádba kerülésen keresztül, a kihalászáson át az öltözésig, sőt, az ágyban landolásig végestelenül számos alkalommal tud a résen levő dackorszakos tiltakozni, és tiszta erőből mást akarni. Pont nem azt, még véletlenül sem, amit kell/ene. (mondjuk, nézőpont kérdése - bár az apja szerint nekem van igazam, úgyhogy kettő null)

A hűtő előtt is spontán lehetőség kínálkozik arra, hogy a Töki kiválassza, melyik cseppet sem tápanyagdús és egészséges eledelt kívánja elfogyasztani mostazonnal. Márpedig azt, és kész. Az egészséges kajával szerinte az esetek többségében érdemesebb kezet mosni, elenyésző hányadukkal pedig kidekorálni a székből is lustán elérhető falfelületeket.

Időnként sikeres elterelő-hadműveleteim máskor csúfos kudarcot érnek. Olyankor anya kipróbálja a hangszálait, belenyugszik, hogy szépen muzsikálnak, és a tetőpont után eléri a ZEN-t. Onnantól minden mindegy, és mire ide eljutunk, általában a lelkifurdalás is elmúlik :) 

Még szerencse, hogy van egy húga. Eddig Franka kompenzálta a bátyja ego-stimuláló mutatványait, aranyosan mosolyogva a szőnyegen, időnként bele-belegőgicsélve Cummancs önmoderációjába... Manapság viszont magáénak érzi Botkó harcait, és tiszta erőből "segít" neki. Amikor ugyanis a fiam rákezdi, a lányom másodperc pontosan ott terem valami őrülten veszélyesnél, és már harapna is rá őszinte vágyódással, ha az anyja nem pattanna oda hirtelen. Így menekül meg naponta (a teljesség igénye nélkül) a router antennája, a telefontöltő, a laptop tápja, valamint a papucsom talpa és a bigyuszokat tartalmazó játékok is.

Maszkimusz egyébként kettő fogat tartalmaz, magabiztosan álldogál kapaszkodva, és lépeget is hozzá egyet-egyet. Utánozza a szavakat, és mély átéléssel használja az érzelmi töltetű felkiáltásokat is: a "Jaaaaaj!" - mellé például tud és szokott is nagyon nagyot sóhajtani, a "Nemmmemmem"-hez pedig ügyesen forgatja a fejét. Néha mondja, hogy "hangya", és meglepő módon a helyén használja a labda szót is, bár ez időnként inkább a labla-ra hajaz, úgyhogy lehet, hogy ilyenkor csak azt kívánja kifejezni: blablablaaaa... Ezen kívül igazi nő.
Rendkívül csiklandós, különösen a pocakja környékén, így ha sikerül elkapni és éppen hagyja is, érdemes megcsikizni, mert a gurgulázva rötyögés nevű mutatványát ilyenkor biztosan előadja. Ugyanezen produkciója egyébként csakis a tesónak jár, neki viszont számolatlanul osztogatja, buccolás, fürdés, szeretgetés, vagy semmitse csinálás közben is.

Juliska ezen kívül változatosan táplálkozik: a fák lepotyogó terméseitől kezdve a kis kavicsokon keresztül egészen a cirokseprűig, bármit szívesen fogyaszt, ami veszélyes, emészthetetlen, vagy felnőtteknek való. Továbbra is
örömmel táncol, különös tekintettel a testvére által előénekelt - és bármely szülővel beteljesített dalokat szereti, így aztán a két Letmientörtéjnjú (anya meg apa) felváltva szolgáltatja a talp alá valót. Néhanapi próbálkozásaink, hogyaszongya: énekeljen most egy kicsit a Tecső! - hamar elvéreznek, mivel az ipszilon kromoszómás gyermek szívesebben Bogyó és Babóca, mint inkább teszemazt Lédi Gágá. Félreértés ne essék: a zenei paletta igen széles, de a vájtfülű Cummancsot sem a pop, sem a rock, sem pedig az árenbí nem hozza lázba. A hip hop-pal kiegyezne, de kettő perc nyolc másodpercnél abból sem kér többet. 

Oké, ez nem teljesen igaz: a szülővel elmakettezett dalok azért neki is kedvesek. Tegnap az esti énekléskor nem kellett a Bóbita, az A part alatt, és a Háphápháp sem. Nem, kéremszépen. A Cummancs Pretenders-re volt hajlandó elaludni. Nagyjából a bridge-nél hajolt el, amikoris elénekeltem neki ezt.
Hát ennyi...

De legalább mindkét kevesebb, mint egy méteres ember sportol is: lépcsőzik, betonon mász és füvön kúsz,
szőnyegen cirkál és kövön lavíroz, elkaplakTebüdöscsibészezik, és bújócskázik (még ha nem is a szó hagyományos értelmében = "Hol az istenbe' van má' megin'??? Az előbb még itt állt mellettem!"). A lány típusú testalkata combos és tornadresszt kíván, frizurája pedig fürtös (bár frufruvágás óta ferde is) :) A napjaink jelentős része az udvaron telik, ahol számos lehetőség nyílik a hajmeresztésre, a frászkitörésre, és az idegösszeroppanásra - mármint a 30 év feletti korosztályt illetően. Merthogy a NEM az csak a gyermek szájból értelmezhető, legalábbis szerintük. Aki egy méternél magasabbról mond NEM-et, azt az alkalmi süket csemete céltudatos máshovákoncentrálással jutalmazza, és tehetséggel keres kibúvót a kötelezően betartandó szabályok alól. 

Végül egy érdekesség.
Pár napja zajlott egy igen figyelemreméltó diskurzus a fürdőben. Anya tereget, két gyermek molyol.
Anya: Botkó, mit csinál a Franka??
Botkó (aki még nincs 2 éves!!!): Nem tom...
A: nade mégis??
B: Francius, mit csinálsz?
A: nem fog válaszolni, mert még nem tud beszélni. Nézd meg légyszíves!
B: (unottan): vécézik...
A: mi???????
B: nem úúúúúgy, hanem vizsgálgatja a vécét... 

Ahham, kérem. A nagy csekkolja és "nyugivan, anya" hangsúllyal moderálja a kicsit is!!!
A budai EGO ügyes, körmönfont, és irigylésre méltóan elszánt. A megtépázott felmenők pedig igyekeznek a nyomába érni...