Hanyag anya blogbejegyzése arról, hogy miket bámul két csemetéje a TVben és másutt. Ennek következtében anyájuk megsárkányosodik, ugyanakkor bele is törődik valamelyest, hiszen ami nem öl meg, az megerősít :)

Gondolom, mindenki kitalálta, hogy ez a bejegyzés rólam szól :D

Oké, csak részben, mert bár a Pszichoszaurusz tényleg én vagyok, most főleg a Cummancs és a Maszkimusz által favorizált mesékről szeretnék alaposan dokumentált mementót bejegyezni, hogy ha később gusztusuk támad visszaolvasni, micsoda furcsaságokra tudtak rákattanni, ne szidják az anyájukat, hogy erről túl mélyen hallgatott.

Előszöris, szögezzük le, hogy a Cummancsnak vannak igényei, a Frankának meg befogadóképessége. A divatot tehát a férfi diktálja, a nő meg simulékonyan beletörődik. Ez nem kifejezetten abból fakad, hogy ilyen hűek a nemek szerinti szerepeikhez, sokkal inkább köszönhető annak, hogy a Töki lassan egy méter, a Franka meg még nincs egészen 10 kiló. És bár a lány eszköztárában olyan elképesztő terror-raktár leledzik, ami a legelvetemültebb akcióhősnőknek is becsületére válna (hogyaszongya például a sikítás, a hiszti, a karmolás és az ütlegelés, majd ezek random vegyítése), mégis erősebb a Botkó. Harcaikat nem szívesen nézem, de mikor végre szétválasztom őket, elcsodálkozom, hogy nekem erről nem szóltak :) A tesók imádják egymást, nem? Nekem nincs, szóval tökre fogalmam sem volt, hogy ezek ketten így fogják kimutatni egymás iránti rajongásukat... hogy aztán, miután csontig rám hozták a szívszélhűdést, a következő pillanatban boldogan csikizzék egymást, gurgulázó rötyögés közepette. Eszem pause-ra kapcsol...

Node maradjunk annál a résznél, hogy a Cummancs megrendeli a napi néznivalót, a következőképpen:
- Anya, kapcsolsz nekem Pimpás mesét azon a számítógépen? - mutat elegánsan az apja PCjére. 
Én megadóan beletörődöm, hogy legalább nem a Thomast nézzük egymilliomodszor, aztán, hogy magamnak is kedvezzek, a régi szinkronosra beszélem rá a gyermeket. Siker! És már forog is a pöttyöskutya körül a Cummancs világa. 
Ekkor érkezik a TGV sebességével Maszaki, és fennhangon üdvözli a látottakat: PIM-PA! 
Én pedig lehajtott fejjel elvonulok főzni... Sosem leszek annyira népszerű, mint ez a lógónyelvű dög - pedig estére nagyon hasonlóan szoktam kinézni.

Ha Pimpa éppen mellékvágányon parkol, akkor jöhet a T-rex Expressz, amiben kellemetlen dinoszauruszok igyekeznek kellemesen viselkedni, viszonylagos sikerrel. Cummogi uraság így sokat megtud a kréta korról, és kisvonatozás közben is vidáman kiáltja, hogy "időalagút, az időalagúthoz érkeztünk!". Ez nagyjából rendben is van így, bár mikor ebből a sorozatból meg akar nézni zsinórban négyet (darabja úgy félóra), olyankor anyja is Pszichoszauruszba vált, és lecsap. 

Ha valaki azt hiszi, hogy ennél rosszabb anya már nem lehetek, az téved. Ugyanis a gyermek(ek) kedvelik a Kis Herceget is. És bár a kedves bácsi mindig elmondja, hogy ez nagyobb gyerekeknek való mese, a Jókora Cummancs rendkívüli érdeklődéssel kíséri figyelemmel a benne zajló eseményeket. Gáz, de én is. Leggázabb, hogy Petya is. Gyakorlatilag a családom LittlePrince függő, habár a rajzolt mesének kevés köze van az eredeti műhöz, mégis jó, és kész. 

Szólok még csendesen Mia tündérről, Noddy-ról, és a legkedvencebb Curious George-ról - ezutóbbi nagy rajongója vagyok jómagam is, kifejezetten Kautzky Armand hangjával megfelelően modoros, de esküszöm, jó. 
És azt azért valószínűleg leszögezhetjük, hogy a Bogyó és Babóca korszakból idejekorán kinőtt fiúgyermekünknek tökre nem ilyeneket kéne néznie. A húgának pedig pláne.

Nagy örömömre szolgál, hogy leszakadtunk a Bibi és Tináról, vagy mi a bánatról, valamint attól is kifejezetten repes a lelkem, hogy a My Little Pony -k sem hozzák már lázba a FIÚgyermekünket. Még szebb, hogy az Eperke és barátain is túl vagyunk. Csupa jó hír ez nekem, de tényleg. A betűleveses Márta sem sláger már, hiszen a pöttyös Pimpa űberelte az összes csahost széles-e Tüskés utcában...

A Süsüről ugye sajnos saját, nem kifejezetten kedvező véleménnyel van a Cummancs (=Anya, a Süsü milyen dinoszaurusz???) illetve valami különös oknál fogva nem lelkesedik az Égből pottyant mesék zenéjéért sem. A sztori jöhet, de az elején a felesleges és hosszú nótázgatásra nincs ideje, a vége meg totál depresszív (ennél nyomasztóbb talán csak a Füles mackó vége-főcíme volt...) szerinte. Mindig bepánikol, ha meghallja. Mondjuk az elejét én is értem, mivel hogy a búbánatba szólhat egy LSD tripről egy gyerekdal?? Merthogy: "A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya Holdra szálljon! Szánkba cukorkák repüljenek, a varázslat valósággá váljon!" Na köszönjük...
(Pedig el kell áruljam, gyerekkoromban rühelltem, de most határozottan zseniálisnak tartom Gryllusékat.)
Halász Judit munkásságával is hasonlóan állunk én meg a korai Cummancs: ha mesél, az jöhet. Ha énekel, akkor lécci ne a közelemben (=anya, ez NEM mese,szól ilyenkor a Botkó). De sebaj, majd kinövi a fiam is, hiszen én is megszerettem. Frankának gyakorlatilag mindegy, mert ha mese van, az baró, de ha táncolni is lehet, akkor ropja hajnalhasadtáig (egészen konkrétan kettőig, épp tegnap este, pedig apjának és nekem már úgy 11-től nem volt kedvünk élni sem, nemhogy szaladgáló gyereket kergetni a lakásban :D)

Mint az szépen nyomon követhető, én viselem, Franka élvezi, apa kibírja, amit a Töki megrendel. Képi elektronikus médiumból a mesék jutnak nekünk, hacsak nem, és most tessék kapaszkodni: az Igazi, Bámulatos Ízléssel Megáldott Cummancs kora hajnali kérésére erre kell ébredeznünk (és ez halálosan komoly).

De mondom, mifelénk a Töki moderál...

Szerző: Gizibaba  2012.11.20. 00:39 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gizibaba.blog.hu/api/trackback/id/tr324915761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása