Ebben a bejegyzésben röviden elmesélem, milyen volt, amikor a gyerekeink megtanultak olvasni. (Ezt a lead-ben megismétlődő headline-t a svéd filmek stílusában mindig ki akartam próbálni; kössz, hogy kibírtátok! :D )

 

Petya szokta mondani az újgyerekeseknek, hogy “de jó nektek, még kicsi gyereketek van, az olyan izgalmas, mert minden nap történik valami új”. És hát innen nézve, valóban: a nagyobb kisgyerekek már pályára állnak, kevesebb újdonságot produkálnak nap mint nap.

Például, amik nekem kifejezett kedvenceim, hogy nem kell kéthavonta új garnitúra ruhaméret, egy szezon alatt 3 cipőméret, és az immunrendszerünk is családilag lépett szintet.

De azért tudnak meglepetést okozni az egy méteresnél nagyobbak is!

Botkó ugyanis suttyomban megtanult olvasni. Egy jópár hónapja derült ki, amikor elolvasott egy youtube videón felvillanó két másodperces szöveget, hogy ráadásul nem is lassú. Én persze állatira szemfüles vagyok, rögtön lecsaptam rá:

  • Hohohóóó! Fiam, te tudsz olvasni! - mutogattam vádlón a kanapén üldögélő, lebukott gyermekre.
  • Hű, téééélllleg… - állapította meg döbbenten a Cummancs, akinek ez annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt.
  • Hozzál légyszíves egy könyvet, és próbáljuk ki! - lelkesedtem tovább.
  • img_20161103_205353.jpg

                                Botkó szakirodalmat olvas, anyaszült meztelenül, amit szándékosan letitkoltam a képről 

Ment, hozott egy kevés szöveges, sok képes mesekönyvet és együltő helyében kiolvasta az első 25 (sic!) oldalt. Azt már régóta tudom, hogy nem szokott szórakozni ilyenekkel: ha egyszer átbillen benne egy kapcsoló, akkor onnantól az van, és kész. Így volt ez többek között a “mától nem cumizom” (= két éves korában), a “mától nem kell pelus” (= három éves korában) tevékenységekkel is. A “mától tudok olvasni” témát ugyan elfelejtette megemlíteni, de én, a furfangos anyuka, csak-csak lelepleztem a kis titkolózóst!

"- Úristen, dehát ezt mégis mikor akartad elmondani?? És mit titkolsz még előlem???" - gondoltam a brazil sorozatok stílusában, és mélyen legbelül leroskadtam egy székre arra gondolván: már nem baba, és bakker, elkezdődött! "-Már régen elkezdődött, a születése pillanatában." - mondta még mindig belül a bölcsebbik énem, én meg tudomásul vettem.

img_20161106_221718.jpg

                                                              Esti mese, mellyel meglepi maga magát

Ugyanakkor Franka… nos, ő nem olvasott, viszont cserébe totál kiborult, hogy milyen az, ha a bátyja már olvas, de ő meg nem tud??!!

Én ilyet még soha életemben nem láttam, de a középsős lányom egész egyszerűen annyira kiakadt, hogy mérgében idegből megtanult ő is. Addig kínozta magát a betűkkel, addig kérdezgette, amit nem ismert, hogy végül neki is sikerült. Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, hogy egy óvodás dühtől eltorzult arccal meredten néz egy müzlis dobozt, és nekifutásból erőlködve betűzi! És megcsinálta. És olvas. Én meg kapkodom a fejem!

img_20161223_131052.jpg

Nos, azóta Petya és én nem vagyunk biztonságban. 
Ha mindketten dolgozunk, és a srácok Mamzival vannak itthon, már nem tudunk titkos pikáns üzeneteket váltani cseten, mert az asztali gépen felugráló ablakban megjelenő szöveget EL TUDJÁK OLVASNI a gyerekeink! Nincs többet "este megkapod a magadét, te kis pimasz!" és társai... Sőt, a karácsonyi készülődésben is csak annyit üzenhettem kódolva: "TUDJUK, HOL VAGYOK, törődj az ozmózissal!!!" = azaz, ajándékokat csomagolok, bazze, iparkodjál őrizni őket, nehogy átszivárogjanak ide és lebukjunk...

És azóta mindent, de mindent ki kell olvasni. Az oviban, a boltban, az újságokban, az íméljeimben, az interneten... De nem csak olvasni kell, hanem írni is. Boti szerint például az mindenképpen lényeges volna, ha a Kalandorok Minecraft video alatt, Chabinho csatornáján kommentben megírná, hogy a Jézuska hozott neki egy állati menő Kalandorok pólót. Nagyon szépen megkértem, hogy ezt így hat és fél évesen ne tegye, mert youtube csatornákra feliratkozni és kommentelgetni nem éppen egy óvodás gyermek attitűdje, és szerintem a Chabinho, a DoggyAndi meg a Zsédav (úristen, mért tudok én ilyeneket???) tutira azt hinnék, hogy kamu. 

De állatira büszkén, dagadó mellkassal vetem tekintetemet a jövőbe: az elsőszülöttem véletlenül, a másodszülöttem meg kitartó akarással OLVAS. Óvodások… elképesztőek!

 


      Juliska néni idegbe' van, és inkább tableten olvasgat 


Ez volt az a bejegyzés, amelyben röviden elbeszéltem, hogy a gyerekeim megtanultak olvasni. (igen, kössz megint :D )

img_20161130_202505.jpg

                                Kisfiam, rajzold le szépen, mi jut eszedbe a Mikulásról? (2016 november végén, bemelegítés)

Szerző: Gizibaba  2017.01.04. 12:19 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gizibaba.blog.hu/api/trackback/id/tr8612096119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.