Mondjuk 2009. Május 1-től. Nem mintha előtte nem történt volna semmi, sőt… inkább hallgassuk is el J De a mi családunk szempontjából mégiscsak ettől a naptól érdekes a történelem. Kivéve az ősrobbanást, mert ha az nincs, mi sem vagyunk, és akkor most légyszi ne térjünk ki az evolúciótagadásra meg hasonlókra…

Szóval, azon a kellemes májusi napon Petya és Petra véletlenül kicsit nem figyeltek, és egymás mellett kötöttek ki. Mivel a Norbi sem figyelt, miatta össze is szűrték a levet (hát így bízzon meg az ember a barátaiban??), és pár nappal később már együtt is laktak. Ennek az oka elsősorban Petra viharos családi viszonyainak köszönhető, és nyilván végig nem gondolt, idióta döntés eredménye, de akkor pillanatnyilag jó ötletnek tűnt összebútorozni. Ha belegondolok, roppant csúnya vége is lehetett volna, de egyelőre nem lett J

Egy hónap múlva Petra már élete első terhességi tesztje felett aggódott, amit persze fogalma sem volt, hogy kell lepisilni, de rutinos másik fele higgadtan felvilágosította (jóvanna, soha előtte egyszer sem voltam felelőtlen, még amikor elveszítettem a fejemet, akkor sem… vagy csak nem emlékszem). A tesztelés 10 kétségbeesett perce alatt történetünk egyetlen női főhőse csendesen mantrázta a “léciléci, legyen negatív” háromsorost, miközben partnere halálos nyugalommal és szája sarkában megbújó vigyorral szemlélte. Az eredmény: negatív! Petra fellélegzett, majd 3 másodperccel később már picit sajnálta. Önmagát pedig roppantul szégyellte.

A júliusi kirablásunkat csak időben helyezem el itt, különben nem fontos túlzottan, Prága amúgy fantasztikus volt és kalandokkal teli. Megmentett fotók róla eltárolva a szokott helyen. 

Augusztusban dupla keresztmami lettem, Ábel (a cselekmény alanya) nem kifejezetten látszott boldognak tőle, de ezt a hőségnek tudtam be. És egyszercsak elérkezett a szeptember…