Ugyanis, még sosem voltunk azok. Biztos vannak kritériumai a viselkedésformának, és ez nyilván tanulható. Mivel Norbi felesége, aki egészen véletlenül oviskori barátnőm, szintén gyermeket vár (amint az az előző bejegyzésből ki is derül), felhívom gyorsan, és megkérdezem tehát: Hogyan kell terhesnek lenni? 

Sajnos semmi kézzelfoghatót nem tudok meg tőle erről, pedig nagyon igyekszik, tényleg. Viszont magamtól elkezdek csinálni olyanokat, amik miatt egész hitelesnek kezd tűnni az állapotom. Sőt, Petya is elkezdi ezeket. Például, egyre gyakrabban szalad a vécére "pisilni", illetve sokkal többet eszik, mint valaha. A lelkiállapotomat jellemezni sem nagyon merem, mert nagyjából a mindenkire megsértődök és a megnemértett hisztérika környékére aposztrofálható, ha valaki igazán szeretné (fene a gusztusát). 

A hasam rohamosan növekszik, a 12. hétre már bőven látja ratjam széles e világ, hogy Inszájderem lett :) A főnököm is, úgyhogy felesleges titkolózni - és dolgozni is, mivel a Hegynegy (vagy HiNi) influenzamizéria és apukám egészségi állapota miatt az idegeim kissé cincáltak. Maradjunk annyiban, hogy bőgök a konyhában a készülő vacsora felett, és mégis kinek kell egy tál telesírt húsleves??

(Apu betegsége akkor derült ki, mikor az én pozitív tesztem, úgyhogy ez a része nem volt könnyű...)