A Töki kezdte... 
Kijött a nappaliba Szent Karácsony reggelén, és annyit mondott ragyogó arccal, kicsattanó jókedvvel:
- Apa! Én meleg vagyok!!!

Teszem hozzá: a zuhany alól jött éppen, és a lelkesedés természetesen a melegvíz okozta bőrhevülésnek volt köszönhető, de azért Petyával szívből kiröhögtük. 
A gyermek bevállalós attitűdje azonban elgondolkodtatott, és most testet ölt a saját viselkedésemben is. Olyasmit készülök bevallani, amit még sosem, sehol. Kapaszkodás van? Ültök? Nah, akkor lököm:

ÉN MÉG SOHA NEVER EVER EZELŐTT NEM LÁTTAM A RESZKESSETEK BETÖRŐK! CÍMŰ FILMET!

Egyiket sem. Eddig a Karácsonyig kellett vele várni, hogy eljöjjön a nap. 
Mivel korábban csak a beharangozókat volt szerencsém végigunatkozni a tévében, így bennem az a kép élt erről a produkcióról, hogy a cselekmény kilencvenkilenc százaléka a betörésre való szándék vs. márpedig- ide- be- nem- juttok típusú ellenállás rendkívül béna frontvonalán zajlik. Esélyt adva a szőke kölyökképűnek, rákészültem, és leültem a kanapéra (!!!) végignézni (!!!) a 103 percnyi borzalmat - és meglepődve konstatáltam, hogy ez a film egy hosszú felvezetés a véghajrába torkolló 2,5 percnyi akció előtt. Na jó, nem teljesen, de tökre nem is arról szól, mint amitől kőkemény 24 éve hideglelősen fáztam. Macaulayculkin - szűzként egészen viselhetőnek bizonyult, így új hobbiként felvettem a "melyik kultfilmet nem láttam még, és mikor habzsolhatom be leghamarabb" tevékenységet. 
Egyelőre nem haladok vele, eh, de sebaj, mert azóta újranéztem a Meet Joe Black-et is, amiben a csaj rinyálása teljesen kikészített. Esküszöm, úgy emlékeztem, hogy ez egy irtó romantikus történet, amiben Brad Pitt gyönyörű, és a nő, aki belezúg, egy tüneményes, okos angyal. Ehhez képest, sírhatnékom támadt az első félóra után, amit a főhősnő leművelt a vásznon - mély átélés címszó alatt. Nekem kínos, elnézést.
Most a Halálsoron-t nézem. Sajnos elfogyott a tökmag, de sebaj, holnap már nyitnak a boltok. :)

Hogy más, lényegi eseményeket is érintsek: rendben lezajlott az ünnep első etapja. A szokásos éves rendszeres (nemisigaz, mert sosem szoktunk) karácsonyi veszekedés után már ment minden a saját medrében: fa díszben, ajándék átadva, kaja megfőzve, gyerekek boldogok, szülők meghittek. Semmi extra. Azt leszámítva, hogy Franka angolul énekel. Általában a Dumb ways to die - t, de vasár- és ünnepnapokon a a Finger song is bejátszik. Jellegzetessége a daloknak, hogy Franka szájából nem éppen szöveghűen, bár kétségtelenül így is értelmezhetően hangzanak el a nóták, így a "sister finger" - ből nálunk pillanatok alatt lesz "mister finger", és a Bubble up kezdetű ((ha kinyírnak, sem vagyok hajlandó linkelni, mert a Gummy Bear énekli, és hajpenészt kapok tőle)) dalocskából "Pamuhab". 
Egy klasszikussal búcsúzom mára, legyen ez idei szlogenünk:

"Hírájen, hírájen, háudujujú"

Köszönöm a figyelmet, viszont hallásra.