Töki, aki slank, mostanában többet eszik, ezért alapos hízásnak indult. Különösen az arca és a combja tájékán szaporodott fel a többlet, emiatt az apja kedvesen csak Zsírfej-nek becézi. 

Mivel a terhességi diabétesz miatt az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a tejem nem valami tápláló, korábban kezdtük el a kóstoltatás nevű témát, mint terveztem. Sebaj, végülis a gyerek abszolút megérett rá. Erre akkor döbbentünk rá, mikor egy barátságos sütőtökkészítős délutánon lazán kivette Petya kezéből a megsült tökszeletet, és rácuppant, mint algaevő az akváriumra. Cummogott picit, majd, mint aki jól végezte dolgát, egy kiadós büfi után elégedett vigyorgásba kezdett. 

Ámulattal lestük elsőszülöttünket, hogy honnan, de mégis honnan a jó francból tudta, mit kell vele csinálni, miért kívánta meg a tököt, honnan gondolta, hogy az finom, és egyáltalán. De tudta, és kész. 

Három napig láttuk viszont a pelenkájában a tök maradványait. Csodálattal vettük tudomásul, hogy Botkó emésztőrendszere teljesen emberi, ez IS jól működik a kölökben :)

Aztán elkezdett teázni is, de úgy istenigazából. 300 milliig meg sem állna, ha a szülei nem menekítenék ki a kezéből a cumisüveget. Dehát azért annyit mégsem egészséges egy ekkora gyomorba egyszerre beletölteni, ezért résen vagyunk, bár hagyjuk Botkellárisnak, hogy "egyedülözzön".

Az "egyedülözés" a gyerek második számú kedvenc tevékenysége, közvetlenül a "felmenőim kezében létezés" után jön. Ilyenkor a pihenőszékében ülve eltulajdonítja a kezünkből a bármilyen élelmezésre vagy italmazásra szánt tárgyat (cumisüveg, pohár, kanál) és örömmel konstatálja, hogy ő az úr. 

Szilárdnak mondható tápanyagok közül "kóstolta" eddig az almapürét, a sütőtököt, a banánt (tudom, tilos), a szilvát és a barackot, ezek közül a szilvától teljesen lila lett minden, mivel azt Petya kínálta neki, és nyilván a gyerek igen hamar meggyőzte, hogy ő is elbánik a kiskanállal... A "kóstolta" kifejezés nem igazán helytálló, mivel amit csak megízlel a Yokkermokk, azt abban a pillanatban azonnal és folyamatosan akarja, meg sem állva 300 milliig. Van huzata, az biztos... De nem oda, Buda! Hanem ide. Kisfiam, sajnos muszáj lesz tudomásul venned, hogy a hozzátáplálás nevű cselekménysorozat bevezetésével egyidőben szűnik meg a 0-24 nonstop ciciszolgálat, amikoris a tejcsi folyamatosan áramlik befelé a szervezetedbe, és ahol Te szabályoztad a hangerőt. A szilárd kaja kiskanállal érkezik, közte cummogási szünetek vannak, és nyelési, valamint icipici büfi és emésztési idő. Azaz: SZÜN. Aztán újabb kiskanál. Erre a ritmusra tessék szépen hamarost ráhangolódni, nem pedig anyád kezéből a "Majdazténjobbantudom" nézéssel kísérve kikapni a kanalat és őrületes szippantásba kezdeni - abból ugyanis tökre nem jön semmi. A csoda a kispohárban van!

De mit képzelek én, a balga anya?? A Tökkencs magától is rájött, hogy nem a kiskanál hajtja végre a csodálatos barackpürészaporítást. Így tegnap egy óvatlan pillanatban kiemelte a kezemből a kispoharat, és már kanalazta is - melllé - a pürét.

A vége egy kiadós délutáni mosakodás és teljes kültakarócsere lett, mind a Cummancs, mind az anyája részére. 

Itt a vége... Áááááá, dehogyis!!! Mégcsak most jön a java :))))))))))))))))))