"A magyar nyelv kimeríthetetlen. De azért mi naponta megpróbáljuk." (Petya, 2017.)
Tökre bírtam, amíg a gyerekek egészen kicsik voltak. Fárasztó volt, de minden nap tartogatott valami örömöt, és az egészet átitatta a kisgyerekes, babaszagú, békebeli otthon-hangulat.
De tökre bírom, hogy már nagyok, és állati jókat lehet velük beszélgetni! Különös a logikájuk. Bár Botkóé egészen racionális, Frankáé nos, hogyismondjam... Sajátságos :D Oké, mi vagyunk a szüleik, tehát ha a két gyerek gondolkodása nem lenne megfelelően szürreális, meggyanúsítanám Petyát, hogy tuti én vagyok-e az anyjuk?!
De tökre bírom, hogy már nagyok, és állati jókat lehet velük beszélgetni! Különös a logikájuk. Bár Botkóé egészen racionális, Frankáé nos, hogyismondjam... Sajátságos :D Oké, mi vagyunk a szüleik, tehát ha a két gyerek gondolkodása nem lenne megfelelően szürreális, meggyanúsítanám Petyát, hogy tuti én vagyok-e az anyjuk?!
Mivel azonban erősen hozzák a hülye szóviccek vonalat, teljesen nyugodtak lehetünk afelől, hogy ez a kód genetikailag átment, és akkor azt most hagyjuk, hogy ez mennyire fáj a társadalomnak.
Frankának egész biztosan nem fáj semennyire sem, sőt, kifejezetten öröm számára. A "frankadicsom" szó megalkotásakor még a saját bátyja is egész hihetően dicsérte meg, hogy mennyire kreatív, mire a lányom félvállról közölte, hogy tudja, hiszen a tüsszentéseit is el szokta nevezni.
A ciki helyzetekből is simán kidumálja magát. Mikor leforrázta a Boti lábát a kádban, és meg találtam dorgálni, közölte, hogy ő dehogyis, csak biztos hirtelen elfogyott a hidegvíz. A plüssei az ágyból azért nem tudnak éjszakára kicuccolni, mert ők valójában a tizenötösikrei, akikről kötelessége gondoskodni. Ugyanakkor nem akar gyereket, mert azokra tök nehéz vigyázni, ugyanis szerinte a gyerekek folyton elszökdösnek.
Ha a tisztára mosott, vizes lábával berohan a homokozóba, akkor ő csak bepanírozta, és szerinte a Mamzinak akkor égett le az arca, amikor a Kati nénivel szedték a mezőn a babonát. Ha mégis cipőt húz, akkor tuti száz, hogy felemásat, mert az egyforma az rém unalmas. Néha gyanakszom, hogy róla mintázták Harisnyás Pippi karakterét.
Ha a tisztára mosott, vizes lábával berohan a homokozóba, akkor ő csak bepanírozta, és szerinte a Mamzinak akkor égett le az arca, amikor a Kati nénivel szedték a mezőn a babonát. Ha mégis cipőt húz, akkor tuti száz, hogy felemásat, mert az egyforma az rém unalmas. Néha gyanakszom, hogy róla mintázták Harisnyás Pippi karakterét.
A napokban épp asztrofizikust keresett a környéken (állítólag Mollynak kellett), és egyik este, mikor Boti a regenerációról beszélt, totál kiakadt, hogy "ne mondd ki, hogy regeneráció! Erről volt rémálmom a múltkor!" Nos, nem mentünk bele bővebben, hogy pontosan mitől is.
Imád főzőcskézni, kedvence a spagettire felfűzött virslikarika, amit mostanság duplán rak minden füzérre, ugyanis így tesóvirsli készíthető, és ha valamelyik spagettiről lefő a virsli, akkor abból lesz a szabadtészta.
Azt még mindig nem tudom, hogy érti, hogy "Jaaaj, Molly, mindig te nyersz kő-papír-ollóban!"
De ma fogott egy hernyót. Dédelgeti. Állítólag van neme: fiú. És Frenk-nek hívják. Ezekben a percekben bábozódik be. Segít neki ebben az a dalocska, amit Botkó írt az olvasókönyvben eddig tanult betűsorokból, hogyaszongya: Amasatav! Imisitiv! Ómósótóv! Ritmusa is van. Párhuzamosan gyakoroljuk, de csak olyankor, ha a fiam ráér, mivel mostanában üres perceiben a telekinézist gyakorolja.
Szóval ezekben a pillanatokban bábozódik be Frank... megyek is, nehogy lekéssem.
