Az gáz, hogy az épp csak szárba szökkenő napirendünket anyuci és a tél kart karba öltve offolgatja széjjel? 

Kezdődött azzal, hogy anyuci bekapta a legyet. Inszájder II. persze sokszor motiválja is őt, hogy csicsikáljon nagyokat, de Inszájder I., aki azóta Botkó néven folytatja univerzumbéli kitüremkedését, pont az ellenkezőjén dolgozik. Namármost, anyuci szana van és szerte, különösen reggel, mikor Botkancs vidám sikkantgatásokkal ébreszti, cummog a reggelin, majd azon nyomban játszani akar. Anyuci még egy darabig belülről figyeli nagyon érdekes szemhéját, miközben a "csak egy perc még, kisfiam!" pársorost mantrázgatja, majd erőt, vagy annak halvány szikráját véve magán, émelygését leküzdve kivánszorog a nappaliba, és előszedi a játszószőnyeget. Gyermek ráhelyez, anyuci kanapéra dől és bambul.

Ha csak kicsit rewind-olunk, máris láthatjuk, hogy nem sokkal ezelőtt ugyanez a megfigyelt személy (=anyuci) lelőhetetlen Brívendökemként villámkodott ugyanezen a helyen, legkésőbb 10:00-kor már az ajtóban toporgott a délelőtti sétára előkészített, felöltöztetett gyermekkel, bevásárolt, mosott, főzött, takarított. Jelenleg ez ugyanígy zajlik, csak soooookkkkkaaaaaal laaasssaaaabbbbaaaaaan.

Anyuci magához tér (10:30), felöltözteti a Cummancsot. Értsd ezalatt, hogy pelenkázás, majd harisnya, zokni, nadrág, pulcsi, még egy vastagabb thermo cucc, majd anorák, sapka, cumi bekészít. Anyuci cipőt, sapkát, kabátot ránt, gyereket felkap, kicammog a garázsba a babakocsihoz, beköti Botkót a kocsiba, rácipzározza a bundazsákot, ráteszi a kocsira a téliesítőt, ha szerencsénk van, havazik is, és esővédő is kell. Addigra már másodszor izzad le a követett személy, de véééégre elindulunk. Még szerencse, hogy elektromos garázsajtónk és kapunk van! 

Dombról legördülünk, beszerzünk, boltban harmadszor leizzadunk. Hazafelé dombnak felfelé, terhesen, cekkerekkel, 8 kilós fiacskával - minek nekem a sport???

Garázsba beparkolunk, cekkerek kézben, gyerek kicsatol, felkap, garázs leenged, lakásba bejutás. Ha épp nem fér el a kezemben, akkor a garázsban állomásozik napokig pár cucc a bevásárlásból, ha jól emlékszem, akkor most egy üveg mustár és egy ásványvíz vár fogyasztásra a téves helyen.

Completed. 

Ha mázlim van, épp nem kell hánynom sem :)

És persze, hálát adok az égnek a mostanra roppant türelmes kisfiacskáért. Akinek még az sem tesz keresztbe, hogy az anyja időbeli megcsúszásai teljesen felülírják a szépen rendeződött napirendet. 

Ez van. Ki mondta kisfiam, hogy könnyű lesz velünk?? :D