"(...) az ember visszagondolva azt kívánja: bárcsak a pillanat-ragasztó nevű használati ragacs tényleg hű lenne a nevéhez! Ki bánja, hogy tárgyak törnek?? - de a "hopp, csak egy pillanatra nem néztem oda!" típusú rádöbbenésekkor jól jönne, ha valami bűbáj segítségével befagyaszthatnánk azt az egészen kicsiny időintervallumot."
Botkó, a barbár. Ez lehetne alcím.
Nem tragédia, hiszen számítottunk erre: egy tízhónapos szőnyegcirkáló pakol mindent, amihez ér. Inkább csak megállapítás... hogy tényleg. És, hogy mi sem ússzuk meg :)
És, hogy terveinkkel ellentétben képtelenség megóvni a lakás berendezési tárgyait, mivel a "Yokker, állj!", a "Nem szabad!" és a "Mitmondtaménneked, Tebüdös kis csibész!!!" nem elég hatékonyak. Azaz, valahogy nem váltják ki a kellő hatást. Pedig homlokráncolok ezerrel, mélyítem a hangomat is, és olyan zord vagyok közben, mint a herripotteri Voldemort - hasztalan. Ugyanis a fenyítés alanya rám néz, egyik szemöldökét felvonja (ilyenkor tökéletes mása az apjának), és pimaszul beleröhög a képembe. Én meg olvadozom, hogy milyen szépek a gödröcskék a szája sarkában...
És naná, hogy tovább drimböl. Széjjeldrimbölni valamit: annyit tesz, hogy a kezünkbe került bármit annyi ideig kell nyomorgatni, amíg végül leesik, eltörik, bereped, összenyomódik, és/vagy mi is leesünk. Egészen változatos módozatai ismeretesek a drimbölésnek, és tessék elhinni, a Jóravaló Cummancs az összeset ismeri! És ha már ismeri, gyakorolja is őket, nehogy feledésbe merüljenek ezek a hagyományok.
Reggel 7-kor már javában, full kapacitáson üzemel a Mini-Drimbölde, zörögnek a tárgyak, potyognak szépen a matériák a nappaliban, és miközben Cummi százszázalékosan ellátja drimböldetulajdonosi munkakörét, az édesanyja lopott pillanatokban igyekszik beágyazni, szellőztetni, mosást bekészíteni és reggelit csinálni. Ezekben a sebtiben összetákolt pillanatokban következnek be aztán azok az előre nem jósolható események, amelyek lecsengésekor az ember visszagondolva azt kívánja: bárcsak a pillanat-ragasztó nevű használati ragacs tényleg hű lenne a nevéhez! Ki bánja, hogy tárgyak törnek?? - de a "hopp, csak egy pillanatra nem néztem oda!" típusú rádöbbenésekkor jól jönne, ha valami bűbáj segítségével befagyaszthatnánk azt az egészen kicsiny időintervallumot.
Ilyen, megragasztásra váró pillanat például, mikor a bárszék éppen zuhan csemeténkre, vagy mikor az apja elektromos zongorája készül leugrani az állványáról, épp a gyermek irányába. Tegyük hozzá: jelenlegi, mozgásban alaposan korlátozó állapotomban még lehetetlenebb vállalkozás pikk-pakk csak úgy ott teremni a szoba másik végében, pedig baromira igyekszem. A szőnyegről terhesen felpattanás - nem begörcsölés - ott-termés fedett pályás rekordját szerintem naponta döntögetem, szépen javítgatom a részidőimet, de még ez is kevés. Így a másik tuti vegyszer, amit be kell szereznem a háztartásunkba, az a hopp-por lesz.
A szegényesebb fantáziájú blogkövetők kedvéért álljon itt néhány drimbölési iskolapélda: szennyestartó önveszélyes módon történő felborítása; a fürdőszobában egy szimpla elesés, fejbeveréssel; fittness-labda gurítása közben elszenvedett asztalnak esés, távírányítótöréssel kombinálva; polcrángatás- és -zajongás; zsinórozás; asztalsarkázás (ennek bármilyen formája kiváló drimbölési forma); fióknyitogatás - és főleg, ujjunkra csukogatás; ugyanez szekrényajtóval; sima ajtóval; egyéb nyílászárókkal. A pelenkaszárítós rutinvizsgára való felkészülést, mint mindennapos gyakorlatot már meg sem merem említeni, pedig az ipszilon-fordulás egész jól halad...
FOGalmam sincs, hogy a drimböléshez mennyire kapcsolódó tevékenység a felsőfoGúzás, de Botkó jelenleg szimultán ezt műveli. A bal felső egyesét élesíti bevetésre, és a szabályokat megszegve nem a másik metszőfogát igyekszik kitolni mellé, hanem az egyel balra lévő kettest. Talán szotyizni készül, nem tudni; mindenesetre kíváncsian várjuk az eredményeket.
Addig pedig megállapíthatjuk, hogy a felsőfoG jele nem a LEG, hanem egy fehér reszelő, ami kiváló eszköz lehet a későbbiekben, újabb, széleskörű drimbölési kísérletek végzéséhez... :)
