"Franka haja göndör, és egy ideig álomképeket dédelgettem arról, ahogyan ülünk a baldachinos kislányágyon, én fésülöm és fonom a hajacskáját, míg ő csendes, angyali mosollyal, békésen babázik. (Ennél a jelenetnél a filmben romantikus zene szól, és a nyitott ablakon belopózó szellő lágyan megrebbenti a csipkefüggönyt, miközben láttatni engedi a kastélykert fáinak rózsaszín-bíbor virágba borulását.)"

Most tessék nekem megmondani, hogy egy kislány miért nem szeretne hosszú, selymes, göndör loknikat?

Oké, biztosan van olyan, aki szeretne. Az én lányom nem ez a típus.
Utóbbi mondat enyhe összefoglalása azoknak a sikítva harcolós, idegösszeomlós jeleneteknek, amik kétszereplősek, de Franka rendezi őket, az én statisztálásom mellett. Ha film lenne, elég uncsi lenne. Minden jelenet ugyanúgy kezdődik - ezekhez vészjósló zenei betéteket képzelek el, -: anya közelít egy rózsaszín hajkefével. Jön, lassan közeleg, majd ahogy végre odaér a lányka hajához, elhangzik a klasszikus sikítós effekt, és onnantól totális káoszba fullad a felvonás. Vagyis: egészen más átiratban visszük színre naponta a Hair-t...

Oké, nincs könnyű dolga a gyereknek. Mindkét elsőszámú felmenője meglehetősen sok hajhagymával, és ennek tetejébe jó erős hajjal van megáldva - és ezek ketten ráadásul nem átallottak összeházasodni és elszaporodni sem, aminek eredményeképpen két, eltérő gender, de azonos hajmennyiség jött létre. Körülbelül a két felmenő sokszorozódott hajhagymaszámával. Nem számolom ki, hogy az kábé mennyi lehet, de sok. Őrülten sok. Demjén Rózsi csak jelenthet. 

Botkónak már könnyebb dolga van, mert a haja egyenes szálú, és különben sem kínozzuk azzal, hogy növesztjük neki. Ő maga is csak egyszer sértődött meg a fodrásznál, és rohant ki üvöltve, aztán hazáig bömbölt, majd itthon bevallotta, hogy amiatt borult ki, mert szerinte túl rövid lett a firzurája, és ez nem áll jól neki. Ekkor két és fél éves volt. Khm. 

Franka haja göndör, és egy ideig álomképeket dédelgettem arról, ahogyan ülünk a baldachinos kislányágyon, én fésülöm és fonom a hajacskáját, míg ő csendes, angyali mosollyal, békésen babázik. (Ennél a jelenetnél a filmben romantikus zene szól, és a nyitott ablakon belopózó szellő lágyan megrebbenti a csipkefüggönyt, miközben láttatni engedi a kastélykert fáinak rózsaszín-bíbor virágba borulását.) Nos, a "kontraszt" szó definiálásaképpen tökéletesen helyt állhatna az ehhez képest létező fésülős valóságunk, mondjuk egy magyar-magyar szótárban. 

Az isten szerelmére, miért? - rogyok le a szőnyegre néhanap, és tűnődöm el, vajon az egytől tízig skálán én mennyire gyűlöltem kiskoromban a fésülködést? Nincsenek rémképeim róla (bár attól anyámnak még lehetnek :D), poszttraumatikus tüneteim sem sejlenek fel a lányom igen hatásos bemutatóinak nyomán. Igaz, dereng valami halvány emlék egy hajmosókarikáról, meg apám vigyorgásáról, miközben én odaadóan üvöltöm, hogy "csíííííííp!", de az a hajmosós - scene. Az más. Ott teljesen normális, hogy az ember gyerekként üvölt. Fiúk, és lányok, sokhajúak és kevesek, szőkés, barnák, deresek, mind egy emberként ágál az állítólag babaszem-barát, de mind-tudjuk-hogy-mégis-csípős sampon ellen. 

Az óvodában, az utcán, az ismerősök kislányain csodaszép frizurákat, loknikat, fonatokat és copfokat látok. Tüneményes fodros kislányokat, akik szemmel láthatóan ezer örömmel viselik lányos mivoltuk egyik ékességét: a frizurát! 
Ehhez képest az én lányom egy reggelen sírva könyörgött, hogy vágjam le a háta közepéig érő haját, mert ő gyűlöl fésülködni, és addig-addig győzködött, míg beadtam a derekam. Azóta egész jól működő kompromisszumban létezünk: 1 darab erősebb (vagy 2 darab gyengébb) hajcsattal eltűzzük a frufruját, és ennyi.
A csat is csak azért, mert a szemüvege miatt frufrut már igazán nem szeretnék neki, mivel akkor semmi nem látszana az arcából. Szóval idáig egész jól ment.
Idáig. 
Ma azzal állt elő, hogy mostmár ez is túlzás. Vágjuk le tökrövidre. Fiúsra. Mert az igazságtalanság, hogy attól, hogy ő lány, kénytelen elszenvedni a mindennapi hajcihőket. És, hogy bezzeg a Boti. 

Nem, nem és nem, erre tényleg nem vagyok HAJlandó. Majdcsak meggyőzöm. Ugye??
Most mindenesetre kihorgászom a kádból, és megszárítom a loboncát. Drukkoljatok!