"...szerintem szobatiszta. Legalábbis mindig akkor kezd bele valamilyen pelusba elvégzendő feladatba, mikor épp leveszem róla a csomagolást. De akkor garantáltan. Lehetséges, hogy a lányok így születnek, csak mi rontjuk el őket?"
Egy hónapos a nagylányom :)
Ez alatt az egy hónap alatt (amiből szerintem minimum két hetet lopott el valaki suttyomban, ugyanis gyanúsan hamar eltelt) Frankusz Maszkimusz hízott 1 kilót, és kinőtte az újszülött ruhákat. Aludt túl sokat és túl keveset, nézett, gyanakodott, konstatált, beletörődött és felfigyelt. Bár nem annyira, mint a bátyja, de azért bepróbálkozott a hasfájással is, minekutána leszoktatott a tehéntejről. Utóbbi nem jó hír nekem, mert sajognak a fogaim a kalciumtalanságtól, és mivel terhesen sem ihattam tejet, elég deficites lettem a cuccból. Szerencsére nem cicimán, így kevesebbet van töltőn, mint Botkó volt. :) A szoptatás remek dolog, de 0-24-ben kicsit túlzásnak gondolom, ezért kifejezetten örülök, hogy a lányom is osztja a véleményemet.
Amúgy szerintem szobatiszta. Legalábbis mindig akkor kezd bele valamilyen pelusba elvégzendő feladatba, mikor épp leveszem róla a csomagolást. De akkor garantáltan. Lehetséges, hogy a lányok így születnek, csak mi rontjuk el őket, és tesszük bepisilőssé?? Sosem fog kiderülni...
Ami családunk többi tagját illeti, fellengzősen csak annyit mondanék: "a szokásos...": anya derékban görbül és mikiegerezik a haja, valamint időnként eljut zuhanyozni is, és ma nem felejtette el megmosni a fogát sem. Apa állandóan és egyfolytában dolgozik és/vagy MásikGyerekkel van, de néha találkozunk az előszobában. Olyankor vágyakozó pillantásokat küldünk egymás felé, de gyorsan emlékeztetjük magunkat, hogy cölibátust fogadtunk, így annyira nem is biztos, hogy zavar minket a mostani helyzet :D Azért esténként kiülünk a hűvös előtérbe a lépcsőre, citromos sört iszogatunk és elektromos cigizünk, és megállapítjuk, hogy még emlékszünk rá, miért gondoltuk anno jó ötletnek összeházasodni. Ez fontos.
MásikGyermek, az elsőszülöttünk, alias Botkievics elvtárs pedig a nap nagyrészét fogzással tölti, a fennmaradó néhány órában pedig folyamatos loop-pá végtelenítve felolvastatja velünk az "Ess, eső, ess" kezdetű időjárás-igény-bejelentő versikét, valamint a további 24 hasonszőrű mondókát, ami a kedvenc hajtogatóskönyvében foglaltatik. Olyan remekbe szabott darabok ezek, mint a Töröm, töröm a mákot..., vagy a Cirmoscica kamrába... kezdetű pársoros. Ha meguntuk... azaz, elnézést, ha Ő megunta, akkor kiszalad az előtérbe, és boldogan integet a villanypóznára telepedett különböző madaraknak, és vidáman "hess"-egeti őket. Ezzel a tevékenységgel jutalmazza a legyeket is, de egyszer nekem is mondta. Nem akarom tudni, hogy pontosan miért :)
Viszont a minap a Nagyszerű Cummancs megríkatott... Mikor a szülés óta először végre felemelhettem, megkérdeztem tőle, kivel szeretne aznap este fürdeni. Ő csillogó szemekkel rám nézett, és vágyakozva azt mondta: "Aaaana!" Ugye, nem kell magyaráznom...
Anyának lenni egy CSODA.
És még szerencse, hogy ez a két csibész folyamatosan ellát feladatokkal, különben képes lennék teljesen elszentimentalizálni ezt a blogot. Így azonban most megyek, és csinálom a dolgom. Mert van bőven... :)
