Anyám, hogy én milyen rég írtam ide! 
Valójában rengetegszer akartam, és majdnem ugyanennyiszer lett is volna miről. És ugyanennyiszer szórtam szitokszavakat fogam kerítésén által, mivel mikor lett volna mondanivalóm, egyéb dolgom miatt kénytelen voltam elnapolni az írást - minekutána már nem jött szó a számra, vagy ékezet az ímre. 
Boldogok az időmilliomosok, mert rájuk vár a blogok országa! Akikre nem vár, azok a melózó anyák.

Hogy állunk most? 

Dióhéj: A gyerekek ovisok, anya jóideje újra dolgozik, apa változatlanul robotol és még újságot is főszerkeszt. Nemrégiben eltemettük Paszulyt. Tervezzük a ház befejezését, bár őszintén szólva egyáltalán fogalmam sincs, kinek lesz erre ideje.

Magház: Franka szemüveges és újra kiscsoportos (mert korábban született egy hónappal, és épphogy 6 éves lenne így is, mikor suliba menne). Botkó a meg nem értett művész, akit annyira nem értenek, hogy inkább elvittük pszichológushoz - ahol azon kívül, hogy a gyerek nagyon okos, és nagyon cuki, azt is eldöntöttük, hogy nem siettetjük őt sem suliba. Bár ezen ő mérhetetlenül fel van háborodva. :)

Dióbél: és hogy MOST mi a helyzet?
6 éve vagyunk Petyával házasok, kaffa volt a szilveszter, és 2016-ban már moziban is voltunk. Leesett végre a hó, legalább olyan szánkós, mint zimankós, és vesszenek a bacilusok! Szabin vagyok és blogot írok.

Reszkessetek :)