A kilenc jó kis szám, régen az volt a kedvencem. Most is szeretem, ezért bizonyára nem véletlen, hogy a SZÜLETÉSNAP ebbe a bejegyzésbe kerül...

Nem írok szüléstörténetet, legalábbis ide most nem. Sok idő kell még, hogy összeszedjem a gondolataimat hozzá, és kellő alázattal tudjak beszélni róla. Addig érlelem, és majd megszülöm a szüléstörténetem. 

2010. június 8-án 9:59-kor, 3380 grammal, 54 centivel, hosszú körmökkel és kiabálva-mérgesen méltatlankodva vetted tudomásul, hogy mától a neved Lakatos Botond Oszkár.Hát ez van. A Winnetou-t és a Rodrigo-t már elég hamar elvetettük apáddal, a Márlonbrendo egyik nagyszülődnek sem tetszett, az Oszkárt is csak azért kaptad, hátha egyszer úgy hozza az élet, hogy híres cigányprímásként kell megállnod a helyed. Ha ez vígasztal, a leendő öcséd rosszabbul jár :)

Tudod, Botkó, hogy Te vagy a leggyönyörűbb az egész világon? 

Nagyon bátor kisember vagy, büszke vagyok Rád.

Nagyon szeretlek.