"Ha véletlenül kezdenék elfeledkezni arról, hogy anyán és apán kívül vannak egyéb tartozékok is, akkor Mamika esti fürdetés előtt elénekli párszor a "Jönnek a rokonok" kezdetű saját szerzeményét, amiben felsorolja a fél iwiw-et, merthogy annyian vannak állítólag. És nem szabad kihagyni senkit. Hogy mindig tudjam, ez milyen fontos dolog."
Itt Yokkermokk, egy rövid időre. Elbitoroltam anyám laptopját, amíg azt hiszi, délutáni alszok.
Ma rájöttem, hogy egy igazi mázlista kell, hogy legyek. Az élet császára. Ugyanis, minden normális kisgyerekkel szemben nekem nem kevesebb, mint 7 nagyszülőm van!
Nyugi, anya nem ivott alkoholosat, tényleg annyi van, még ha vér szerintivel csak a normális mennyiségűvel bírok is. Mert ugye, van a Pista papa és kedvese, a Jutka. A Márti mama, aztán a Mamika meg a Papika azon a tökjó helyen, azzal a szakállas fekete kutyával... És akkor van a Petyka papa meg a Zsuzska mama, akik "szeretetből és tiszteletből fogadott nagyszülők". Apa azt mondta, hogy az a birodalom, ahol most lakunk, az övéké. Velük ugyan sajnos még nem találkoztam, de már jócskán számon tartom őket, mert apáék szerint rendkívül jó emberek. :)
Ennyi kiváló nagyszülővel az ember nemhogy nem fél semmitől, de egyenesen a bőség pozitív zavarába kerül. Persze nyilván ki kell használni az ebből fakadó összes lehetőséget. Igyekszem is rendesen, mert végülis nem csak nekem kell unokaként viselkednem, hanem ők is új szerepükben kell, hogy tündökölhessenek. Ebben ugye megegyezhetünk, hogy kutya kötelességem segíteni? Nincs más választásom, kénytelen vagyok a végletekig kényeztettetni magam. Először is, folyamatosan valakinek az ölében vagyok, ez alap... Aztán, ha "büfiznie kell" jelszóval már eleget cipelték a fenekemet, akárhova letesznek, beszélgetnünk kell az élet dolgairól. Általában rájuk hagyom, hagy meséljenek mindenfélét, bár a felénél már halálosan unni szoktam, de az ásítást álmosságnak színlelem. Hiába tudnék szunyálni, miattuk ugye kénytelen vagyok éberré kalimpálgatni magam, nehogy kiaknázatlan maradjon vadiúj identitásuk. Anya mondjuk nem rajong azért, ha cipelgetnek, mert szerinte el leszek kényeztetve, és majd itthon is ezt igénylem. (...Szerinted szóljak neki, hogy már most is így van? Á, hagyom...)
A Papi folyton valami horgászásról beszél, és már két focilabdát is beszerzett, hátha kedvem támad a napokban megmérkőzni vele. Asszem, nem igazán érti, hogy még eszem ágában sincs a saját fenekemet hurcibálni, egyelőre tökjól megy ez másoknak is. Ha már unalmassá válik, akkor jöhet a foci, meg egyéb marhaságok. Horgászni mondjuk nem értem, hogy kell, de apa a múltkor mutatott a CBA-ban egy vízzel teli ládát, amiben kéz meg láb nélküli kúpok úszkáltak, na, azt kamuzták, hogy olyanokat lehet "fogni". Tudod, ki akarja azokat megfogni, tök nem vágyom rá... előre izgulok, nehogy menjünk egyszercsak tényleg horgászni.
Időnként a felmenőimre vigyorgok, ezzel egy csomó minden hirtelen el is van intézve. Bár eléggé ellustít ez a nagyszülő-foglalkoztató feladatkör, mivel jórészt elegendő a szavaknak csak a kezdőbetűit kimondani, és máris felkapnak, hogy "Botikám, mi a baj?" Arról ugyan fogalmam sincs, ki az a Botikám, mivel anyáéktól ilyen nevet sosem hallottam... (Szerintem azzal a csajjal keverhetnek, akivel a múltkor olyan jól elnézegettük egymást a Papiéknál... valami Bogi. Egész szimpi.)
Ha az egyik helyen már elég napot voltunk, akkor jó, ha a másikon is megtesszük ugyanezt, ideális esetben kihagyás-napok nélkül. És, ha egy mód van rá, Pista papa ugorjon fel gyakrabban fürdetéskor, mert igazán érdekes volt a minap is elbeszélgetni vele a mutatóujjáról. Márti mamánál egyébként a legjobb az a rengeteg felhalmozott játék, amivel ugyan egyelőre nemigen szoktam foglalkozni (kivéve a pajzsmirigybeteg flamingóval, mert annyira idiótán néz ki). Viszont sétálni az összes nagyszülőmnél érdekes helyeken lehet, még érdekesebb járgányokban. Időnként az apa, máskor az anya kötöz magára ilyen bordó színű izében (elég csajos, tudom, de annyira boldogok tőle, hogy elkábulok benne... nem akarom szétzilálni az örömüket). Kismaroson meg saját másikbabakocsim van! Az Ábeltől örököltem, vagy mi.
Ábel az olyan unokatesóféle, van még ilyenem több is. Például a Nóra meg a Hanna.
Amin a múltkor totál ledöbbentem, hogy az anyának is vannak nagyszülei! Ne már, most szívattok??? - tettem fel a kérdést a szokásos módon, hogy "-E??" De állítólag tényleg igaz. Az egyikük egy nagyon kedves bácsi, mindig mosolyog, a másikuk meg egy szemüveges néni, aki sokat beszél, de nagyon bejönnek mindketten. Apának is van egy nagymamája, őt nem sokkal a születésem után láttam, és nem nagyon értettem, miért pityereg, hát hiszen micsoda öröm is találkozni! Erre ő mégis sírt. Ezek miatt nem mindig vágom a nagyszülőség lényegét...
Ha véletlenül kezdenék elfeledkezni arról, hogy anyán és apán kívül vannak egyéb tartozékok is, akkor Mamika esti fürdetés előtt elénekli párszor a "Jönnek a rokonok" kezdetű saját szerzeményét, amiben felsorolja a fél iwiw-et, merthogy annyian vannak állítólag. És nem szabad kihagyni senkit. Hogy mindig tudjam, ez milyen fontos dolog. Persze, a negyedét nem jegyzem meg... de azért csak hagy mondja, ha már belekezd. Addig is foglalkoztatva van a nagymamai szerepkörben, nem igaz?
Bevallok valamit: nem tudom, mi az a finomakat, de állítólag mindhárom aktív nagymamán olyanokat szokott főzni. És majd én állítólag nagyon fogom szeretni. Ezt a finomakat-ot enni kell, ez már eleve baromi gyanús... de mivel többször lebuktattam anyáékat, amint a szájukba raknak dolgokat valami piros nyelű cuccal, asszem, kapizsgálom, hogy tényleg nem jár majd mindig az a meleg fehér kaja, amit most nagyon csípek. Kár...
Na, most mennem kell, ébredezik a Puttony. Addigis mellékelek egy fotót, amin bemutatom, hogy kell helyesen nagyszülőt foglalkoztatni.
Csá,
a Cummancs.
