Amikor én voltam akkora, mint most a Yokkermokk, meg amikor egy picivel nagyobb voltam már, és akkor is, mikor sokkal nagyobbra nőttem, anyukám minden este mesélt nekem elalvás előtt. De egyéves korom után már nem felelt meg bármilyen mese! Csak amiben malac is szerepelt. 

Mivel a magyar meseállomány alig pár malacos történetet őriz, anyu kénytelen-kelletlen minden este ugyanazt a néhány fabulát adta elő. Ő maga nem dobódott fel tőle különösebben, legalábbis erre engednek következtetni nosztalgikus visszaemlékezéseim például arra az esetre, amikor félig elaludt már szegény, én rákérdeztem: "-És aztán mi történt??" Anyukám meg azt felelte megriadva: "-Nem a vezeték volt a hibás!". Ebből úgy sejtem, csak számomra lehetett szórakoztató minden este a turcsiorrú és az ordasok szellemi tornája, vagy a 3 mazsolalény meg a furfangos farkas ingatlanos sztorija.

Rengeteg - szerintem elképesztően érdekes - történetettel bódítom a Cummancsot én is nap mint nap, azonban ezek halovány másolatai sincsenek azoknak a meséknek, amiket az apja mond neki. Ilyen alkalmakkor születnek az olyan, anya iránti lojalitásból nyomokban malacot tartalmazó elbeszélések, mint az "A malac, amelyik túl sokáig fürdött", illetve a feledhetetlen "A malac és az ombudsman" című história. 

Petya azt ígérte, hogy lejegyzi ezeket, de még nem tette, úgyhogy addig ez a poszt meglehetősen befejezetlen. Remélem, Szívem, érzed a nyomást! :)))))))))))))