Hózik. Yokkermokk picit időnként fázik.
Különben én vagyok az, és csak úgy elmondom, hogy marhanagy átverés volt egész eddig az időjárás. Már fél éve kint rendezgetem az univerzumot, de soha ehhez fogható ínyvacogtató szibériát még nem tapasztaltam. Rendkívül nagy szemétség, hogy pár hónappal ezelőtt még lazán rövidujjúztunk, meg jelképesen pelussal takaróztam csak a babakocsiban - most meg minden alkalommal, ha kiteszem a lábam... azaz, kiteSZIK a lábam itthonról, be vagyok bugyolálva, mint egy ekszimó. Vagy ekmiszó. Vagy mi.
Van 5 darab kezeslábasom, jó vastagok. Anyának a drapp a kedvence, mert azon van vissza patentolható kesztyű is. Én nyilván nem csípem, mert kesztyűben nem lehet rendesen bíbelődni. De hisz mindegy is, nem érted? mer a kezeslábas alá/fölé/közé és szét is valami bundazsák kerül még a babakocsiba, amire jön a kocsi téliesítő tartozéka (kétféle), és onnantól lakókocsinak szólítjuk.
Sapkából ezerféle van készleten, mindegyik kifejezett előnye, hogy akármilyet választanak anyáék, mindig megtalálom a kiskaput rajta a fül azonnali szabadlábra helyezéséhez. Sapka fel, babakocsiba be, fej oldalra fordít - és kéremszépen, nincs az a szorosan bekötött madzag, ruganyosra megoldott kötés vagy trükkös tépőzár, amivel én ne bánnék el két tizedmásodperc alatt. Öröm végignézni anya arcán, ahogy ámulattal tekint minden akadályt leküzdő fiára, úgyhogy a sapka nevű ördöglakat megoldását buzgón gyakorlom bármilyen fejfedővel. Az önszórakoztatási faktor sem elhanyagolandó szempont, így sokkal jobban hallok mindent, ami fontos lehet, már csak a gyanakvás miatt is ugye.
A másik Yokkermobil, a bébiülés egészen más kültakaró használatára kötelez, mivel apa kocsijában eleve melegebb van, és fűtés is van. A harisnya-vastag nadrág kombót itt egy fehér pihepuha meleg kabátka egészíti ki, amely jól illik a 2010. év téli divatkollekciójához tartozó sildes usánkámhoz.
Khm, elnézést, elragadtattam magam. Mivel köztudott, hogy egyszerűen rajongom az öltözködésért, hajlamos vagyok elveszni a részletekben (valahol a kezeslábasok és a kiskabátok környékén). Apa nálam is nagyobb öltözőművész, tőle tanultam például, hogy mikor fürdés előtt lekerül rólam a body, akkor az a nobody. Töklogikus.
Szóval van ez az évszak-probléma, amivel nem vagyok igazán kibékülve. A Mákkórházban tuti volt az a rugdalózós rész, meg otthon a Frankelban a rövidujjúzás, de ki volt az a béna, aki kitalálta, hogy legyen ilyen rész is??? Állítólag, anyáék szerint van olyan hely, ahol sokkal hidegebb van. Ezt ma este tudtam meg, mikor apa GPS koordinátákat kért anyától, aki a keleti hosszúság 5-re irányította, mondván, ma este jávorszarvasos vacsorát szeretne. Ott tértek ki valami skandinávokra meg cidrire, szerencsére viszont végül csak az Agip kútig jutottunk.
Nem fogyott el a benzin, hanem hogy gondolom végülis rájöttek, fürdetésig már nem érnénk oda a jávorszarvasos részre, de aztán végül fogalmam sincs, mert közben pont elaludtam, úgyhogy lehet, hogy tök nem is volt ilyenről szó, csak álmodtam. Vagy kitaláltam. Ááá, mondjuk ez hülyeség, ez akkora szürreál, hogy én ilyet magamtól nem szoktam, csak a legközelebbi rokonaim...
Viszont nem hiszed el, de van olyan rész is, ahol meg mindig meleg van! Na, azt bírnám. Nem kéne ez a sok felesleges gúnya, meg Töki-födő, se zokni, ami csakis legyalogolni vagy lerágni ér valamit. Ma este elmondom a zsiráfnak a szökési tervemet, hátha van használható ötlete. Olyan csávónak tűnik, akit nem a közelben tett le a gólya... ööö, várjunk csak!?! Ezzel tök nem smakkol valami!
Bocs, most lelépek, muszáj tisztáznom a kérődzővel a nagytestű szárnyasok teherbírási képességeit,
addig Csá,
A Cummancs.
