"Éjjelente résnyire nyitott ablak mellett vacogtam, Bizonyos Dimitríjre gondolva, aki nyilván ugyanekkor is Lénán mélázott, hogy a tél dideregje hűtlenebbre a fajtáját... Időnként azért beugrott még a Delta főcíme is, hóviharban is kitartóan ellenálló hősökkel, akiknek példájából újult erőre kapván valahogy elfázogattam reggelig."

Penész-helyzet van.  

Nem újdonság ez nekem, vívtam már a fent említettel, és akkor győztem is. Mivel anno a több éves küzdelem alatt közelebbről is összehaverkodtunk, végül már komolyan sajnáltam kegyelemdöfést gyakorolni az antipatikus fekete foltokra.

Az ok akkor is nyilvánvaló volt: túl jó szigetelés, magas, minimum tartósan 75%-os páratartalom, kevés szellőzés. Hiába a matuzsálem nyílászárók, amik mellett úgy fütyült a szél, hogy türelmesebben belehallgatva annak a Bizonyos Dimitríjnek a meséjét is hallhattam, és hiába a napi akár többórás "nyitott ablak" című performance is, a randa kis spórák beköltöztek. Jöttek, elszaporultak, birtokba vették a sarkokat, különösen a radiátorral átellenes falon szerettek elidőzni hosszabban, meg-megbújva a barátságos sarkokban, és lustán elnyújtózva a szekrények mögött. 

Első összecsapás: a vidéki nagylány remek ötlete, hogy szigeteljünk! Nem ér röhögni, mert életem első penész-sokkja volt, és olyankor még simán belefér a mellényúlás. Szigeteltünk hát, először házat, kívül, majd pincét, padló alatt, és végül padlást, plafon felett. Az eredmény: félsiker. Így a sarkokból kiköltözött ugyan az ellenség, de vidáman éldegélt tovább a gerendákon, üde barázdáltságot kölcsönözve ezzel a nappali mennyezetének. Tudok ám olyanról is, aki száraz ronggyal dörzsizte le a falról a cuccot, úgyhogy egyáltalán nem gondolom, hogy a világ legeslegelfuseráltabb penészvadásza volnék...

Második összecsapás: párátlanítás. Nyáron édes lányom csakis a szabadban teregess, télen pedig kétfordulós megoldás segít a problémádon. Első fordulóban simán jéggé fagyasztod a göncöket a teraszon, bízva benne, hogy a fagyás előtt még időben elpárolog a víz nagyrésze a mosott ruhákból, majd ha kopogósak a sikerrel hibernált cuccaid, beviheted őket a lakásba, és ott a második fordulóban hálásan olvadnak ki és száradnak vasalnivalóvá. Esküszöm, majdnem működött!

Harmadik összecsapás: szellőztess! Hát én ámok-szellőztettem. Napi több órát, időnként félnapokat is. Éjjelente résnyire nyitott ablak mellett vacogtam, Bizonyos Dimitríjre gondolva, aki nyilván ugyanekkor is Lénán mélázott, hogy a tél dideregje hűtlenebbre a fajtáját... Időnként azért beugrott még a Delta főcíme is, hóviharban is kitartóan ellenálló hősökkel, akiknek példájából újult erőre kapván valahogy elfázogattam reggelig. (A gázszámla csak picit fájt jobban, mint a fagyási sérülések...) Mire rájöttem, hogy a gyakorlatilag non-stop nyitott télikertté transzformált lakásban is ugyanolyan vígan csicsikál a penész a sarkokban, már réges-rég mindennapos vendég voltam a reumatológián. A titokra azóta fény derült: kereszthuzat! Nem, ez nem pontosan a "vallási motívumokkal díszített ágynemű"-vel azonos, hanem arra a jelenségre használatos fogalom, amikor a lakásban egymással nagyjából szemben elhelyezkedő nyílászárók egyidejű kinyitásával okozunk dinamikus légáramlatot, előidézve ezzel ahatékony szellőztetést. Ez nálam sajnos lehetetlen volt, mivel egymással szemközt nem voltak nyílászárók, kivéve egy sor üvegtégla, de az, ha jól tudom, nem annyira mobil, mint akkor szerettem volna.

Negyedik összecsapás: már csak gondolatban fogalmazódott meg az elképzelés, hogy egy plusz fűtőtest beiktatásával a penészkedő falon melegebbet képezve kilakoltassam az addigra már-már megkedvelt gombákat, de erre végül azért nem került sor, mert pénztárcakímélő hatékonysággal avatkozott közbe a pasim: a világ legtermészetesebb módján fogott egy hypo-ba mártott szívacsot, és sebtiben átdörgölte vele a fájó részeket. 

Döbbenet! Harry Pottert is megszégyenítő varázslat következtében másnapra hófehér falak, sarkok, eldugott zegzugok biggyeszkedtek szerte a lakásban, és még azon a nyáron végleg lemondattuk a penészgombákat egy kiadós, természetes alapanyagokat használó meszeléssel. Lélegző fal: na akkor jöttem rá, hogy ez nem valami új ezoterikus elhajlás, vagy egy új dél-koreai dráma címe, hanem nagyon is valóságos és igencsak indokolt szókapcsolat.

Az idők változnak, a lányok költöznek. A jelenlegi űberfantasztikus lakásunk egyetlen gyenge pontja a magas páratartalom, és ezen a korábbi életemből ugyancsak jól ismert hiperszuper nyílászárók naná, hogy nem segítenek. Egy 7 hónapos szőnyegcirkáló mellett mínuszos kinti hőmérsékletekkel nem egyszerű a kívánt mennyiségű szellőztetés, és az Albert Hall-t is megszégyenítő méretű fürdőszobában hely ugyan van a teregetéshez, de az eredményt nyilván mindenki magától is lematekozza. 

Úgy van, penészedünk.

Segáz, kisujjból kirázós a téma. Szigetelés ellen szellőztetés, mikor Tökivel sétálunk, így csak azután van párperces kritikus fagypont az otthonunkban, mikor hazaérkezünk, utána ügyesen felfűt a rendszer. És, az ugyan tulajdonképpen szórakoztató, ámde teljesen felesleges küzdelmeket megelőzendő, be kell szerezni kéremszépen egy Szavo névre hallgató vegyszert, amely a marketingtilalom miatt ebben a bolgbejegyzésben neve elhallgatását kérte. A továbbiakban U. Szavo ( = ...ltra Szavo) tehát bevásárlólistás tétellé lépett elő szerény háztartásunkban, és nem átallottuk volna azonnal magunkévá tenni, ha és amennyiben olyan egyszerű lenne ez. 

Hát nem az. A helyzet ugyanis az, hogy U. Szavo jelenleg erősen körözött vegyi anyag kishazánkban. Ha létezne olyan, hogy Háztartási bolt, ott tuti lenne, csakhogy ezeket a típusú kereskedelmi egységeket elnyelte a Föld. Gúgül, a barátom sem tudta, hová fordulhatnék, ezért a XXI. században cikinek minősülő személyes utánajárás nevű sportot választottuk a lötty felkutatására.

Voltunk nagykerben, házépítős áruházban, barkácsosban. Hiába állította a hölgy a pénztárnál, hogy van ilyesmi az áruházukban, az üres polcokat nézve mégsem dőltünk be neki. Jártunk szorgalmasan bevásárlóközpontba is, - mindegyikben ugyanaz akciós, csak nekünk olyan pont nem kellett, de legalább akaratunkon kívül erről is tájékozódtunk. És végül, kimerülve, elmacskásodva, bágyadtan pillogva megláttuk Őt: ott figyelt a Tecsó polcán, közvetlenül a hypo-k és a WC gélek mellett. Komolyan, kacsintani véltük, miközben cserzett bőrünkön klintísztvúdi ráncocskákat vájva csorgott végig a veríték, de GYŐZTÜNK!

Félórával ezelőtt mérte Petya a végzetes csapásokat a családunkat fenyegető ádázra, aki tisztességes harcban fulladt ki végleg úgy két perce. Miközben elsőszülöttünk a mindennapos küzdelmeinkről mit sem sejtve békésen horpaszt a kiságyában, hős apa vív a penészsárkánnyal, anya pedig mindezt megénekli családunk elektronikus naplójában, mivel ez van ez olyan fontos esemény, hidd el kisfiam, mint az első 35 dekás pelusod. 

Ha valaki perverz késztetést érez, hogy mélyebben elmerüljön a penész és a falak szimbiózisában, az itt megteheti: http://www.hardwareonline.hu/Articles/MoldyWall.aspx Rövid, tudományos és szórakoztató leírás mindannyiunk okulására.

Snitt.