1995. február. Petruska szokásához híven évente kétszer tesz eleget menstruálási feladatának,és mivel már bő féléve hódol a lepedőakrobatikának, édesanyját beavatva kételyeibe, kéz a kézben elsétálnak a nőgyógyászhoz. Mindezt suli előtt, éhgyomorra, hiszen "kislányom, rövid vizsgálat lesz, felírnak biztosan gyógyszert és be is érsz első órára".
Mörfi nyilván nem ilyenkor megy szabira, ezért most sem így alakult. Petruska dokihoz bemegy, asztalra felfekszik és baromi büszke rá, hogy tök felkészült és egyáltalán nincs zavarban. Doki meglepődik, majd közli: "Úgy néz ki, hogy Ön 8 hetes terhes:"
Kávé lefő, vér kiszalad, film lepereg, újságfőcím bevillan: Matekórán adott életet gyermekének a tinédzser anya...
Naneeeeee! Terhes?? Én??? De hát hogy? Hiszen lehetetlen! Ugyan, Norbi szerint a legjobb védekezés a támadás, de azért mi az akkori pasival alaposabban vigyáztunk, mint például ugye 8 hete... Doki mégis váltig állítja, hogy baba lesz ez, úgyhogy hamarosan a szívhangkeresés nevű kalandjátékba csöppentem, ahol két orvos vitatkozott önfeledten arról, hogy a dobogás, amit hallanak, egy vagy két személy szívverése. Esküszöm, mintha a praxisuk múlt volna rajta, úgy dobálóztak az "egy... nem, kettő... mégis, egy... kettő??..." típusú félmondatokkal. Örültem, hogy az egyes és kettes után legalább az ikszet hanyagolták, bár inkább éreztem magam Totószelvénynek, semmint kezdődő nőnek ott a vizsgálóasztalon. És persze, hogy nem jutottak semmire.
Ekkor a doki kitalálta, hogy hormonszintet kell nézni vizeletből, az lesz a tuti. A feladat: kávéfogyasztás, majd a női toilettben produkálandó magánszám után annak eredményét a nővérkének kell leadni. Petruska ügyesen végrehajtja a feladatot, majd vár.
10 hosszú perc után nővérke fékez a folyosón, majd kedvesen rákérdez: Hölgyem, maga az a méhenkívüli terhes?
Mivaaaaaaaan???? Méééhen kíííívüliiii???? A válaszom megadó volt és beletörődő: "Nővér, ha úgy folytatja, hogy hatosikrek, már hozhatja is a hordágyat."
Cirka 4 órányi várakozás, kétely, rettegés, életvégiggondolás után egy sima ultrahangvizsgálattal kiderült: sem méhen belül, sem azon kívül nem vagyok terhes, továbbá nemhogy hat, de úgy néz ki, egyetlen gyermeket sem fogok szülni a közeljövőben. Mindössze csupán petefészekcisztám van.
Doki egy recepttel elintézte, majd, mint aki jól végezte dolgát, elköszönt. Én még hosszú perekig bámultam távolodó alakját, valami csodára várva, ami például egy "bocs, hogy rádhoztam a fárszt, kiscsaj, rongyolj vissza az érettségi tételeidhez és felejtsd el ezt a ma délelőtti ámokfutást..." lett volna. Naivitásom azóta a múlté, hiszen megtanultam: ne várj olyat mástól, ami ő nem.
Évekkel később ugyanez a dokker eltett lábalól egy szerencsétlen kismamát, a felelősség elől pszichiátriára menekült, manapság pedig ismét vígan praktizál.
Naná, hogy nem hozzá járok...
Tanulság?
Ha valaki levonta, ossza meg velem is. :)
