Amióta gyerekem van, sokkal környezettudatosabb vagyok. Tudom, hogy van környezetem :)

Jóvanna, szóval sokkal tudatosabb vásárló vagyok, például. Szemetet is szelektálok, vegyszerminimalizálok, nem halmozok fel baromságokat a lakásban (amiket úgyis kidobnék egyetlen használat nélkül...), és bizony, textil bevásárótáskával járok a boltba. Nem nagy szám, komolyan, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a zöldmániámnak vagy a fanatizmusomnak köszönhető; egyszerűen van most erre időm, energiám, kapacitásom, és akkor miért ne? Ugyanakkor pl. az eldobható pelenkákat használók körét gyarapítom, mert nem mertem belevágni első gyerekkel a moshatópelus-projektbe, azt gondolván: azt se tudom, milyen kismamának lenni, kisgyerekkel otthon lenni, egész nap automatát játszani, és fogalmam sincs, lesz-e időm, energiám és kedvem pelenkamosással bíbelődni. Szóval a gyermek popsicsomagolása erőteljesen környezetbarátságtalan, így az a minimum, hogy legalább a többi oldalon igyekezzünk ezt kompenzálni... Úgyhogy nejlonszatyorgyűlölő lettem. Amúgy is bosszantó, ha az ember háztartásába belehalmozódnak, észrevétlenül oszcillálnak, jönnek és jönnek a zacskók, akkor is, ha már a patikában is méla undorral utasítom vissza őket  (azok ráadásul miniatűr zacskók, a világon semmire sem használhatóak!!!).

Egy praktikus, jól bejáratott, babakocsikompatibilis textilszatyor lett a sherpám, és ugyan többen is vannak, de a kék színűnek van csak akkora füle, hogy vállon is hordható. A napokban pocsolyakárosult lett szegény, ezért bedobtam a mosógépbe a többi, más dolgokkal nem szívesen összemosandó textíliával együtt, így fordulhatott elő, hogy konyharuha és bevásárlótáska boldog egyetértésben lubickolt vagy másfél órát, igen magas hőfokon. 

Hiba volt. 

Életemben ennyi ruhafestéket még nem láttam, de komolyan! A mellékelt fotó több dologról árulkodik egyszerre: 1. Petruska ügyesen választ programot a mosógépén. 2. Petruska hibázott. 3. Petruska béna volt, és belekeverte a mosásba hites ura alsóneműjét, amely boldogabb időkben még fehér színben (azaz nem-színben) pompázott. (Apropó: akkor hogy is van? A fehér a színek összessége, a fekete meg az összes szín hiánya??? Mai napig keverem, de ahogy Gúgült kérdeztem, nem csak én...)

A képen a szárító első sorában virít a vétkes: pimaszul, hetykén, pofátlanul tüntet a többi szín ellen. Namármost: vajon hogy a búbánatban tartalmazhat egy környezetvédelmi motivációval legyártott textilszatyor ennyi festéket??? Eleve, súlyos képzavar támadt bennem: az úgynevezett "zöld szatyor" ugyanis olyannyira kék, hogy Törppapa és egész aprajafalva is simán beugorhatott volna mellé Mr. Whirlpool gyomrába egy kis kültakaró-frissítésre. Helyettük azonban a lakástextiljeim sínylették meg a beavatkozást, amit ha Michael Jackson picivel hamarabb megneszel, tuti forradalmasította volna fehér szatyor és mosógépsátor kombójával. Mostmár késő, de simán nevezhetjük plasztikai beavatkozásnak is, ami történt, és ezentúl diszkriminálható az összes többi, nem-kék konyharuhám, mi több: elvárható, hogy ezentúl csakis Kékszatyorral pancsoljanak. Gondolom, jobb ha a Nagy Kékségkatasztrófa károsultjai is csak egymással érintkeznek ezentúl, mielőtt ügyesen továbbterjesztik a menő színt otthonunkban. Jó kis klikkesedés kezdődik, mit ne mondjak...

Nem hagyott nyugodni a dolog, és utánaolvastam picit a ruhafesték témának.

A textilfestés során az anyag háromszoros vegykezelésen esik át: először a rostokat tisztítják, majd a kenőanyagokat szedik le róla, végül festékkezelik, azaz színezik azt. Természetesen mindez ugye mondanom sem kell, mennyire környezetbarát... ugyanakkor, létezik öko-eljárás is (a nem színezés, a földszínek használata, vagy az úgynevezett rost-reaktív festés), viszont ezek a festékek még mindig szintetikusan, kőolajszármazékokból előállított anyagok. De legalább káros cucc nincs bennük. Állítólag. 

Itt megtorpanék, gondolkodék: akkor tán nem lenne egyszerűbb olyan élelmiszerszállítási lehetőség után néznem, ami TÉNYLEG kíméli a környezetet? Dehogynem. Csakhogy, tovább olvasék, s erre juték: több kárt okoznak a lebomló műanyag szatyrok, mint hasznot! Miii vaaan??? ("Há'hogy???" - idézhetném Robit, aki a világ legprofibb megrökönyödője.) Így, ni: http://index.hu/tudomany/blog/2009/06/22/tobb_kart_okoznak_a_lebomlo_muanyag_szatyrok_mint_hasznot/ http://www.agroland.hu/?hir=5379

Akkor most mi lesz? -néztem Yokkermokkra tűnődve, majd arra jutottam: mostmár mindegy. Szimbiózisunk megtörhetetlen. A Kékszatyor már családunk része, úgyhogy marad. Legalább lassan minden véletlenül kék lesz, és elmondhatjuk, hogy direkt akartuk így.

Járhattunk volna rosszabbul is, mondjuk piros szatyorral. Akkor Petyának most rózsaszín alsógatyája lenne :)