Yokkermokkot lassan reHAB-ra kell küldenünk.

Az úgy kezdődött, hogy kinőtte a kiskádat. Hosszába tulajdonképpen még éppenhogy elférne a maga 72 centijével, de ha hozzávesszük a mobilitási együtthatót ( = fürdés közben a lábával vadul lökdösi magát ülő helyzetbe, miközben a feje minden ütközéskor koppan egyet a kád ellentétes végében), valamint, hogy az a fránya kád nem egyenletes, hanem hepés meg hupás az alján, akkor nagyon hamar belátjuk: a gyerek többé nem pancsikol a babakádban. 

Tulajdonképpen vártuk már, mikor érik meg a nagykádra :) Bár a mostani lakásunk kádja akkora, hogy nyolcasikerterhesen is simán megfordulhatnék benne a 9. hónapban, és Töki kábé a fürdőalkalmatosság egynyolcadán helyezkedik el, mégis: jó ötlet, hogy átszoktattuk. Cummadék vígan üldögél a tízcentis vízben, pakolgatja a kishajóit, cummogja a zuhanyrózsát és annak vezetékét, valamint kitartóan pancsikol, ismerkedve a folyékony halmazállapot rejtelmeivel. 

És: habozik. A gyerekorvos tanácsára még fürdetőkrémmel mosdatjuk, de a nagykádban pancsolás elengedhetetlen része a HAB, emiatt annyi engedményt tettem, hogy a pancsikolás élményét fokozandó kevés habfürdetőt is öntünk a vízbe. A Tökkencsé nagyra értékeli, bár eleinte a szokásos gyanakvással közelítette meg a fehér izét, aztán egy óvatlan pillanatban nyilván meg is kóstolta azt. Nyomban el is fintorodott... És gondoltuk, na ennyi, megtörtént az ízlelési ceremónia, innentől már nem érdekes a hab íze, túlvagyunk ezen is.

Hát tévedtünk!

A Yokker HABOS. Ez hasonló lehet a drogoshoz, csak ő szerencsére nem a szokványos szerekkel él, hanem HAB-bal. Szerinte a habfürdő majdnem azonos a habfüggő-vel, és ő igen hamar azzá is vált. Minden fürdéskor legalább négyszer-ötször meríti tele a markát habbal, és cumman rá erőteljesen, majd elégedetten nyammog és közben csodálkozik, hogy egy ekkora térfogatú valami hogyan válik pillanatokon belül semmivé a nyelvén. A fürdés közepe felé megfigyelhető jelenség mifelénk a teljes habfogyatkozás, mivel a kezdeti mennyiség elenyésző része marad csak a víz tetején, a többi a habfogyasztó gyermek pocakjában végzi. 

Az már csak HAB a tortán, hogy az eszközhasználat felfedezésével egyidőben a hablapátolási sebesség a triplájára növelhető - szerencsére ettől még messze vagyunk, legalábbis eddig Tökkencsmökk nem jött rá arra, hogy a kishajóknak nem csak a vitorlarúdja finom, hanem a fedélzetén igencsak sok hab elférhet... Habrancs kisfiunk egyelőre megelégszik a hébehabba elfogyasztott mennyiséggel, és remélem, mire nagyobb mennyiség elfogyasztására is képes lesz, addigra magától lejön a szerről.

Addig beletörődöm, hogy nálunk minden este HABra megy a játék...