Vajon mi volt az első becenév, amit Botkónak adtunk?
Azt hiszem, a legeslegelső még akkora datálódik, mikor épphogy kiderült: fiunk lesz. Petya megalkotta a Botkány-t, amit Balázs valamivel később meghallva felhívott, és nagyon szépen megkért, hogy legyünk szívesek, ne szemétkedjünk már idő előtt a gyerekkel :) Erre én csak annyit mondtam: sajnálom, mi vagyunk a szülei, így jobb, ha idejekorán hozzászokik az ehhez hasonlókhoz :)
Az Inszájder nem szorul magyarázatra, a Gyaloglóművészt sem kell különösebben indokolni. A Pakolóművész is nyilván adta magát, mivel a 4D Ultrahangon kicsi fiunk az összes bent talált játékát buzgón mutogatni akarván előszedett mindent, ami a keze ügyébe akadt: köldökzsinórt, méhlepényt... és mind-mind épp az arca elé pakolta. Esténként szintén hatalmas rendezkedések zajlottak odabent, olyankor biztos, hogy ágyazgatott magának, mert nem sokkal később határozottan éreztem, hogy egy icipici moccanásomnál is komfortfokozatot váltott a gyerek, erősen neheztelt, ha én is kényelmesben akartam érezni magam.
Petya már egészen korán elhatározta, hogy márpedig a gyermek TÖKI, és kész. Tartja is magát ehhez igen rendesen, olyannyira, hogy ha picit nem figyelek, már én is így hívom.
A testen kívüli lét első beceneve a Csomag Úr lett, utalva a kisember küllemére, amit egy pelenka és bármilyen rugdalózó kombójával imitált. Nem sokkal később született a Botkó Botkievics Botkorov, időnként még egy Elvtárs-sal is megtoldva. Próbáltam valami elfogadható magyarázatot kitalálni erre, de elvéreznék mindegyik próbálkozásommal, úgyhogy töredelmesen gyónok: az égvilágon semmi oka, egyszerűen csak úgy jött. A Cummancs ennél már jóval indokoltabb, hiszen egy folyamatosan étkező csecsemő, aki ráadásul cicimán is, naphosszat képes cummogni az árun.
A Vuvuzela a focivébéhez kötődik. (Ha van még ember a Földön, aki nem tudja, mi az, annak ajánlom figyelmébe a wikipedia erre vonatkozó szócikkét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vuvuzela) Botkónak ugyanis a darázskürthöz hasonló monotonitású sírása nem kevéssé idegtépővé képes válni úgy cirka... egy idő után, na. És csak nyomja... nyomja... betilthatatanul :)
A Gyanakvóművész adta magát a gyermek kezdeti hozzánk állásából, az Oszi-zást pedig anyu kezdte, revansul a szerinte meggondolatlan másodiknév választásunkra. A Botterdam megint nemigen támasztható alá semmilyen mesével, viszont mentségére szól, hogy nagyon kevésszer hangzott csak el.
Nem úgy a Yokkermokk! Hát kisfiam, ha tényleg kíváncsi vagy rá... Te akartad: egy IKEA asztal-szék garnitúra nevéből ered... Folytassam? ööö... Mindenesetre szerintünk nagyon aranyos, és ez a lényeg.
Félek picit folytatni... De halált megvető bátorsággal mégis tovább megyek: Műenzim. Khm. És, amit sosem találnál ki: Szundita.
És még csak 3 hónapos vagy!!!
Most, ha nem haragszol, mélyen magunkba nézünk.