Szeptember nyolcadikán Petya megkérte a kezemet. Ezt sajnos képtelen vagyok  megfelelően szavakba önteni, úgyhogy a gyenge próbálkozásokat elhagyva csak annyit írok ide: szerencsés vagyok J

A szeptember Kriszta és Bélus esküvője körül forgott. A lánybúcsú fontos állomását képezte a FEZEN székesfehérvári koncertsorozata, amelyre Petrus is nagy erőkkel, néhány doboz cigivel, sokkal több Jager-rel és megannyi korsó sörrel nevezett, mert akkoriban azt képzelte, szereti a sört (ezt az egy évvel korábbi Novarock fesztivál okozta nála, azóta szerencsére kiheverte). Mivel a hagyomány szerint a lányok közül valaki mindig fázik, valaki pánikol, a harmadik pedig sörözik – hát én vidáman elvállaltam a nevető-söröző szerepét.

Pénteken leviharzottam Kismarosra, ahol szintén alkohollal vígasztalódtam abbéli szomorúságomban, hogy mi a jó francot keresek én bárhol máshol, mint a szerelmem???

Majd mindezeket kiheverve az esküvőn (ahová a másik felemet nem hívták meg, különböző kényes körülmények miatt) még egy rájátszással, reggelig tartó pálinkázással koronáztam meg szeptemberi kalandjaimat.

Nem, ez a bejegyzés nem arról szól édes kisfiam, hogyan kendőzzük el a problémáinkat alkohol tartalmú italok segítségével. Mindössze azért érdekes ez nekünk, mert hatodikán fogantál…

Snitt.