Október.

Norbi telefonál egy napsütéses déli órán, hogy nagy hír van ám arrafelé: úgy néz ki, hamarosan 3 helyett négyen lesznek, és ennek semmi köze a sebészethez.  Petra nagyon boldog, majd kiugrik a bőréből, de zárójelben megjegyzi, hogy irigy. Végülis a telefon innenső végén is előfordulhatna egy pozitív teszt éppen… de lehetetlen, hogy az első élesben próbálkozásra megfoganjon egy igazi, élő gyerek… ááá…

 Petra lelkesen fut már egy hónapja, és nem érti, vajon hogyan működhet a szervezete, hogy csípőben mégis egyre szélesebb. Régebben ez nem így volt. Egy kellemes péntek estén lemondja az esti sportot Noncsival, vagy hát dehogyis mondja le, csak dob egy üzit, hogy most ért haza, kabátostul és táskástul fekszik az ágyon, ahonnan valószínűleg 12-14 órán át képtelen lesz felkelni, és leendő férje nagyon szépen megkéri, hogy alukáljon egyet.

Ráadásul egyik szülőlátogatás alkalmával feltűnik neki, hogy nem esik jól dohányozni (úristen, az hogy lehet??), a kávé is béna, és valahogy émelyeg hazafelé a kocsiban. Erős gyanú aranyozza be a következő hétvégét, majd hebrencs kisasszony élete második terhességi tesztjénél már annak drukkol, hogy minimum kettő csík legyen azon a darab műanyag izén. Közben a Singles című film tesztelős jelenete pereg kockáról kockára a szeme előtt (tegyük valami kék mellé... nem, inkább valami fehér mellé...)

10 hosszú perc, fehéredő ujjak, kézbe készítve egy szál cigi (arra az esetre, ha mégsem…),és várakozás…

Kisfiam, kitalálod magadtól, hogy mi lett az eredmény, vagy hosszabbítsam? J