Nincs mese, tündértípus vagyok. Erre most jöttem rá. Sose gondoltam, hogy ha pasi lennék, feleségül venném magamat, de ahogy jobban belegondolok, nem is vagyok olyan rossz vásár.

A fiam megörökölte a pakolászási mániámat ugyan, de végülis nem csak ez az egyetlen hátulütője Brívendökemségemnek. Rámolós természetemet most van csak alkalmam igazán kiélni, hiszen a gyerek már nem lóg rajtam egész nap, de még nem kell utána szaladgálnom minden pillanatban. Úgyhogy míg ő a szőnyegén/járókájában/habtappancson/pihenőszékében veszekszik valamelyik játékával, addig én vígan hódolhatok az abnormális rendetrakós-takarítós szenvedélyemnek.

Persze nem csak én vagyok különc a famíliánkban...

Alapszabály, hogy a mosogatóban nem lehet mosatlan. Ha meglátok egyet, sajnos azonnal el kell mosni, és utána a mosogatót is ki kell öblíteni, a környékét szárazzal letörölni. Morzsaporszívóm ugyan nincs, de más módon igencsak üldözöm a lehullott péksüteményhulladékot - mint Monicageller a jóbarátait, ha nem a mosogató fölött sütiztek :). Mindent szigorúan a helyére teszek vissza, és mivel alig akad munkafelület, azt is szigorúan üresnek őrzöm. A tűzhely nem lehet mocskos, lehetőleg azon melegében kell tisztítani (csinos égési sérüléseket okozva magamnak ezzel). 

A cumisüvegek külön kategória. Megszámlálhatatlan mennyiség van belőle (na jó, ez némileg túlzás, de úgy érzem, állandóan azt mosok). 

A fürdőszoba kalandos, mivel minden áldott nap le kell törölni a mosdókagyló és a kád peremét, hogy véletlenül se legyen poros/szappanmaradékos, nomeg ugye a szárítón sem lóghat száraz ruha, az azonnal megy a vasalósba. Utóbbi 3 naponta ürül, a szennyessel naponta van dolog: felváltva a Töki és a mi ruháink lubickolnak. A WC minden nap megtisztul, kétféle törlőkendő, domesztoszos puceválás és gélutántöltés a tradícionális cselekvéssorozat. 

A nappali nagyonis egyszerű: a porszívózáson kívül csak a Yokker cuccainak pakolászása és a felgyülemlett újságok rendezgetése ad feladatot. Cummancs pelusozós szettje mindennap kivándorol a hálóból napközbenre, és este a fürdetés után kerül csak vissza a komód tetejére. A kanapéra való takarókat naponta többször újra kell hajtogatni-göngyölni, egyforma méretűre,és kizárólag a kanapé jobb szélén helyezkedhetnek el. A díszpárnák a másik oldalon vagy középen - ennyi engedmény azért jár egy szolgálatban lévő díszpárnának is...

Apropó: porszívó. Csakis illatosítóssal szabad pormacskát üldözőbe venni, de azt 2-3 naponta illik, és naná, hogy az egész lakásra ez érvényes. A fürdőszobában is csak porszívóval lehet rendesen portalanítani a padlót, és a rongyszőnyegeket is minden alkalommal kötelező tisztítani. Valamint, gyakorta mosni is.

Beágyazás nélkül halálos bűn ellustálkodni a napot, lehetőleg ébredés után célszerű sort keríteni rá, később Yokker úgysem díjazza. Egyúttal szellőztetni is kell, és Cummi ágyának rendberakása-felfrissítése is ilyenkor esedékes. 

Mikor már erőteljes holleanyózásnak indulok, akkor szoktam ránézni a kezeimre: irgalmatlanul szárazak, és fájnak is. A mosogatástól. Úgyhogy újabban gumikesztyű és gumiujj a legjobb pajtásaim, meg a közeli patikusnéni (sokkal jobb, mint az eddigiek :), aki kétféle krémet is adott kirepedezett bőrre. A marketinget nem vagyok hajlandó megfizetni a kézkrémekben, így elhiszem, hogy a Neut..na frankó, de nem jobb, mint az ún. 3-as krém :) Mivel mindkettőt próbáltam, tudom, miről beszélek :)

A napi rituálék sorrendje olyannyira fontos, hogy már szegény Botkó is átvette tőlem. Fürdetéshez előkészülni is csak egy bizonyos sorrendet tartva lehet, utána szigorúan el kell rakni mindent a helyére még vacsiztatás előtt. Tökkencsmökk a pelenkázón vigyorog félórát, míg én pocakmegevést imitálok, aztán olajozunk - ő közben lerágja a lábujjairól a felesleges részeket, utána pancsolás jön, hajmosással. Törölközés után pelus, body, hálózsák, majd fééééésülködés (kihagyhatatlan!) és végül, meg kell mutatni a Yokkinak saját magát a tükörben. Mind a kettőben ám! A nagy tükörbe pillantva hatalmas vigyorral konstatálja, hogy YYYEEESSSSSS! Szép munka volt, anya!, aztán a kis tükör alján lévő matricát kell megpróbálni leszedegetni, vagy legalábbis fárasztani picit. Majdcsak lejön egyszer - felkiáltással újabb vigyor, aztán irány a kanapé, ahol cummogás következik. A végébe illik belealudni, de ha mégsem, akkor el kell mesélni a napot. Utána kiságyba fekvés, zsiráfszámolás, nekik is mesélés, és végül fal felé fordulva szunyálás. 

És akkor még nem szóltam a sétákról, az evésekről, a nappali alvásokról... Nyilván nem is fogok, mert durván sok időt venne igénybe, és még a végén lecsúsznék valamelyik kötelező mosogatásról. 

Szerinted durván nyomom?? Beteges? Petya megbánta már vajon?? Leálljak? Le tudok? Le akarok? 

Szerinted Petya nem mániás? :D

Szerintem nem, végülis teljesen normális, hogy minden órája 24 percet siet, mert azt nehéz visszaszámolni, de páros. A mikrót 4-nél meg kell állítani, tilos páratlannál, és nem szabad 0-ig hagyni. A TV hangereje csak páros lehet, és hatalmas megkönnyebbülés volt neki, mikor kiderült, a 4-es számú házba költözünk (a 4. emeletről...). A piros kávéscsésze nem kerülhet a konyhaszekrénybe, elől kell lennie mindig, és esetleges eltörése máglyahalált von maga után. Hogy csak a legkisebbeket említsük.

Ezek után csodálkozol, hogy félve kérdeztem a szülészorvost a kitűzött dátumról? Persze kicsit megijedt, mikor a "június nyolcadika, reggel 7 óra megfelel?" kérdésére a válaszom az volt, hogy: "nyolcadika jó, mert az páros, de nem lehetne legalább negyed nyolc?? Oké, csak kérdeztem..."

Vajon ezt hívják napi rutinnak? Mert akkor a védőnéni nagyon büszke lenne ránk :D De gyanítom, hogy nem pontosan erre gondolnak a szakkönyvek, amikor a kisbaba körüli rendszeres teendők fontosságát emlegetik...