December 19-én Petya és Petra összeházasodtak. Hagyományosnak semmiképpen nem nevezhető esküvőjükre a 86-os busszal érkeztek, mivel 2009-ben az első hó nyilván pont ezen a napon hullott le odafentről, és a taxi egyszerűen nem érkezett meg. A 86-os busz viszont igen, úgyhogy, dacolva az intő jelekkel, mégis összekötöttük az életünket. 

A Karácsony ugyan borzasztóan alakult, mert apu kórházban volt... de azért Petyával (és Botkóval) igazán meghittre sikerült az első közös ünnepünk. Valódi saját menünk lett Karira, aminek semmi köze persze a hagyományoshoz, de megtehetjük, mert család vagyunk. 

Február eleji szilvásváradi kiruccanásunk roppant szórakoztatóra sikeredett, oda még biztosan visszamegyünk hármasban is :) És végre, harmadik nekifutásra lejutottam az Aggteleki cseppkövek közé is - de erről nem mesélek most.

Márciusban fordult a kocka, és ha jó forgatókönyvíró lennék, akkor most jönne a "Vége a hatodik résznek" felirat, de így csak pontot teszek a mondat végére. Pont ide.